Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra

Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.

A felebaráti szeretetről

Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.

Az öreg anyókáról és a fiatal nőről

Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

A fennsőbbrendű emberről

Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.

És előttünk áll a mítoszát vesztett ember, aki minden múltak közepette múlttalanul és múltra éhesen, örökké kielégítetlenül kapar, hogy valami gyökeret leljen.

Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: "Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!"

Már régóta nem törekszem boldogságra; mívemre törekszem.

Erényed álljon magasabban, semhogy a nevek bizalmaskodhassanak véle: s ha beszélned kell róla, ne szégyelld, ha dadogva teszed. Szólj hát és dadogj: "Ez az én "jóm", ezt szeretem, így tetszik nékem igazán, csak így akarom én a jót."

Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is.

Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.

De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.

A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Ő akar."

Az öreg anyókáról és a fiatal nőről c. rész

Az ember a legkegyetlenebb állat.

A lábbadozó, 2.

Rabszolga vagy? Úgy nem lehetsz barát. Zsarnok vagy? Úgy nem lehetnek barátaid.