 | Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája(33 idézet) A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény középpontjában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Egyikük Jakov Oszeckij, a könyvek embere, a XIX. század végén született értelmiségi, a másik az 1943-ban született Nora, Jakov unokája, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. "Találkozásukra" a XXI. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov és Marija ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagyapja aktája is a kezébe kerül... |
Ahol elnémul a szó, ott a hang beszél. Az akarat aktusának átadásában erőtlen zene képes mélyen és intenzíven feltárni az ember belső állapotát, átadni a tiszta emóciót.
57. oldal
Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem.
58. oldal
A halál olyan félelmetes dolog, hogy a legjobb nem is gondolni rá sohasem. Aki mindig a halálra gondol, az természetesen nem látja tovább az élet értelmét, sőt nem is az élet értelmét, hanem hétköznapi kis dolgaink értelmét.
59. oldal
Kell egy kis lökést adni azoknak a folyamatoknak, amelyeket az idő enélkül is beteljesít.
59. oldal
Szörnyűséges, hátborzongató minden olyan elmúlt dolog, amit nem lehet visszahozni.
60. oldal
Az élet félelmetesen gyorsan száguld. "Az élet - egy pillanat." Ezért nem szabad átadni magunkat az emlékezésnek, amely megmérgezi a jelent, holott kizárólag csak annak van értelme.
60. oldal
Szimmetria csak ott van, ahol ember is van, aki észreveszi a szimmetriát. Csak az ember veszi észre a természet sokféleségének egyedi esetét: amikor két fél hasonlónak tűnik számára. A természetben nincs esztétika sem. Fizika, kémia és különösen mechanika - van, de esztétika (és még néhány más diszciplína) nem létezik. Nincs osztályozás sem, nincs fontos vagy kevésbé fontos. Mindezt az ember hozza létre.
68-69. oldal
A művészetnek nincsenek kritériumai, nincs elmélete. Csak a művész van - nincs művészettörténet, csak a képek katalógusa. Mindenki azt veszi ki a művészetből, ami tetszik neki. Nincs objektivitás, csak szubjektivitás.
69. oldal
A nők képzése nélkül az egyetemes kultúra sokat veszít. Valóban forradalmi időt élünk.
218. oldal
Semmiféle civilizációtörténet nem létezik gazdaság nélkül. Nem lehet a civilizációt e fontos tényező nélkül vizsgálni, annak is megvannak a maga törvényei, amelyek szintén beépülnek a világ felépítésének törvényébe. Enélkül nem megy semmi.
221. oldal
Hogy mennyire alkalmazkodik az ember a környezetéhez - egészen elképesztő. Úgy hiszem, ha pokolra kerülök - egy hónapig szokni fogom az új helyet, míg megtudom, hol a könyvtár, az opera, nem lehetne-e valamelyik bűnöstől pianínót szerezni - és pár hónap múlva úgy hozzászokom, hogy nem akarok másik lakásba költözni, még a Paradicsomba se.
276. oldal
Az evangélium nem vallás, hanem csak anyag a létrehozásához. Ahány ember - annyi vallás. Ugyanabból a könyvből sok valódi szeretetet lehet meríteni.
323. oldal