Vavyan Fable: Jégtánc

Vavyan Fable: Jégtánc

(26 idézet)

Fabyen Kft.

Jade baja elég korán meggyűlik "mintaszerű" szüleivel, akik elvárják tőle, hogy felnőttként – velük ellentétben – mindent elérjen ezen a világon. Beleveti magát inkább a nagybetűs Életbe, s nem is bánja meg, mert olyan tanítómestereket, mint Tilton, a méltósággal halódó szaxofonos, meg Bárd, a hótkomoly zsaruféle, manapság már csak az utcán találni... Abban a homályos zónában, ahol Jade küzd a megélhetésért, az embernek állítólag két választása van mindössze: a törvények szerint játszik, vagy figyelmen kívül hagy minden szabályt. Létezik-e harmadik út? A Jégtánc hősnőjének erre a kérdésre kell választ találnia. Míg szól a zene. Mielőtt kűrje véget ér...

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ha elmegyek is, veled maradok; erre csupán a szeretet képes.

Tudnod kell, szeretlek, titkolatlanul, oly magától értetődően, miként lélegzetet veszek. Végül is, jó érzés ez nekem. Ám azért viszonzatlanul mégiscsak tök féloldalas.

Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.

352. oldal, 1994.

Soha ne bízd az életedet lerágott körmű biztonsági emberre.

339. oldal, 1994.

A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

287. oldal, 1994.

Amit magadba fojtasz, az belül alattomban tovább rág. És ha megszabadulsz egy-két nyavalyás görcstől, több hely jut az örömöknek.

202. oldal, 1994.

Olvadékony érzelem az, amit ingyen ád az élet.

187. oldal, 1994.

Az öblös fotelban elterpeszkedve beitta a tél varázsos szépségű, nyugalmas hangulatát, pislákoló gyertya és illó fenyőgyanta illatát szívta a tüdejébe, és azt gondolta: boldog. És mindössze ennyi az egész; amíg megszállottan, kétségbeesetten űzte a jó érzést, az félénken elbújt előle, ám most, midőn leült csendesen, előmerészkedett és rátalált.

178. oldal, 1994.

Anyámék minden évben vettek egy lemészárolt fenyőfát, teleaggatták villódzó villanyégőkkel, és a szegény fa ott oszladozott hetekig; egész fenyőerdők agóniája az ember szeretetünnepe. Nem vagyunk mi barbárok? Áldozatot mutatunk be olyan hagyományok oltárán, amelyekről már csak homályos sejtésünk van. Libát, pulykát, malacot, bárányt, fenyőt áldozunk.

147. oldal, 1994.

Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el.

123. oldal, 1994.

Megvesztegettem magamat, és szabadon eresztettem az érzelmeimet. Elárulhatom: nagyon jó. Persze, nem hiheted el, nem erről szól a világunk.

121. oldal, 1994.

E szókat, mint ösztön és érzelem, alantasságokként emlegetik, holott csak szándék vagy tett lehet alantas és szégyenletes.

94. oldal, 1994.

Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat.

94. oldal, 1994.

Szeretni valakit nem egyéb, mint nap mint nap átélni az elvesztése miatti rettegés gyötrelmét; hogy a szeretés szép érzésére mindenkor rátelepül a szörnyeteg fájdalom.

45. oldal, 1994.

A gyűlölet olyan, mint a rosszindulatú daganat, fékevesztetten terjed, mígnem mindent elgennyesít.

16. oldal, 1994.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom