Katherine Stone: Kegyetlen emlékek

Katherine Stone: Kegyetlen emlékek

(11 idézet)

General Press Könyvkiadó

Két nő: Raven Winter és Holly Elliott felnőtt korukban is szenvednek szörnyű gyerekkori traumáiktól. Raven Winter látszólag mindent elért az életben: gyönyörű, sikeres és gazdag, Hollywood egyik legjobb ügyvédje. A legnevesebb sztárok dollármilliós szerződéseit intézi a stúdiókkal, ám a lelke mélyén ugyanaz a sebezhető kislány maradt, aki boldogtalan gyerekkorában oly kétségbeesetten vágyott a szeretetre s amit azóta is hiába keres a férfiak karjaiban. Egy nap azonban megismerkedik valakivel.
Holly Elliott egy szörnyű tragédia emlékei elől menekülve új néven új életet kezd egy eldugott alaszkai kisvárosban, és sikeres bestselleríró lesz belőle. Amikor Jason Cole, a híres színész és rendező megvásárolja egyik regényének filmjogait, Holly Hollywoodba utazik, hogy találkozzon vele…
Kiszabadíthatja-e a szerelem a két hősnőt a kegyetlen emlékek fogságából?

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Romantikus

Raven mindenkinek odaadta magát, remélve, hogy az izzó vágy, amit a férfiszemekben látott, egy nap gyengéd szerelemnek adja át a helyét. De soha nem így lett, és minden férfi ugyanúgy hagyta el: azzal, hogy a fejéhez vágta, hogy milyen jéghideg, komoly és merev. Nem látták, ez a merevség csak abból a félelemből fakad, hogy valaki megint elárulja. Nem értették, hogy azért olyan komoly, mert a szerelem annyira fontos dolog a számára. És nem jöttek rá, hogy a jégpáncél alatt tűz lobog.

122-123. oldal

Megvolt mindene: pénz, elegáns ruhák és csillogó ékszerek. De a kemény munkával szerzett gazdagság nem hozott neki boldogságot, s nem jelentett belépőt sem a barátság, sem a szerelem köreibe. Egyedül volt, magányos és kívülálló.

123. oldal

A szépség egymagában még (...) nem fojtotta volna bele a dühös szózuhatagot. Tudomást sem vett volna a bájos arcról, a reszkető ajkak érzéki teltségéről, az elegáns vonalú arccsontokról, melyeket mintha szobrász vésője faragott volna ki, az éjfekete haj selyemzuhatagáról, melynek néhány fürtje kicsúszott a hajpánt alól. A szidalmakat azonban az forrasztotta a torkára, amit a nő tekintetében látott. A szeme égszínkék volt, különleges, csillogó kék, mint a hóvihar után kitisztult téli ég. De ragyogásuk ellenére ezek a szemek nem voltak sem olyan reményteliek, sem olyan büszkék, mint a téli égbolt.

29. oldal

Lehetséges, hogy szeressenek bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, bármilyen szégyenletes titkok és bármilyen sötét árnyak rejlenek is a múltunkban, és a szerelemben el lehet dobni a maszkokat és az álarcokat.

2. rész

Mindig elárasztották ékszerekkel, de virágokkal soha. Pedig a virág sokkal többet jelentett volna neki. Ám valahogy ösztönösen megérezhették, hogy ő nem olyan, mint egy virág. Sokkal inkább gyémánt és nem rózsa. Csillogó jéghidegség árad belőle, és nem illatos törékenység. Soha egyetlen férfi sem küldött neki rózsát.

2. rész

Azt hiszem, azért vészeltem át minden érzelmi vihart, mert annyi szeretetet kaptam gyerekkoromban. A szüleim szeretete óriási önbizalmat adott, és soha nem fogom elfelejteni azt a rengeteg boldogságot, amiben gyerekkoromban részem volt.

2. rész

Egyszerűen nem értettem, hogy mi történt Granttal, miután összeházasodtunk. Minden kedvesség és figyelmesség eltűnt belőle. Próbáltam rájönni, hogy mit rontottam el, igyekeztem visszaszerezni a szerelmét, amiről azt hittem, hogy igazi, pedig csak színjáték volt.

2. rész

A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba.

2. rész, Seattle

Ismét elölről kell kezdnie mindent. Nem érzett örömteli várakozást az új kezdet miatt, nem voltak csillogó reményei. Minden egyes alkalommal egyre nehezebb volt az újrakezdés, mert tovább kellett hurcolnia magával még egy kudarc ólomnehéz terhét, újabb és újabb bizonyítékát annak, hogy őt képtelenség szeretni.

1. rész, Century City, Kalifornia

Éles fény vetült az emlékképre: tisztán látta maga előtt a hollófekete hajú kislányt, aki valamikor volt, a kislányt, aki olyan kétségbeesetten vágyott rá, hogy legyen valaki, csak egy valaki, aki segít neki, megvédi és szereti.

1. rész, Century City, Kalifornia

Hogy szeretlek-e, Raven? Téged?! Az olyan lenne, mintha egy jégtömböt szeretnék. Nem, még csak nem is olyan, mert a jég idővel megolvad, de te, te soha.

1. rész, Century City, Kalifornia

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom