Tóth Gábor Ákos: Ki(ny)írlak!

Tóth Gábor Ákos: Ki(ny)írlak!

(29 idézet)

21. Század Kiadó

Negyven évvel a Charta ’77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket „nyugdíjba” küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt...
A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány „irodalmi” celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe kerülő európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek– teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően.
A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelenő Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi örököse a mostani regény.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Az a baj nálunk, hogy ha meghal valaki, annak többnyire meghal az emléke is. Szépen hangzik, hogy a műveiben él tovább, ám a legenda mögül - valamilyen hülye tapintatból - rendre kifestik az arcvonásait, az ebéd utáni böfögéseit.

193-194. oldal

A jó néha nagyon rossz tud lenni, és vice versa.

200. oldal

Ha nem tudunk átlépni az árnyékunkon, csatát nyerhetünk néhányat, de a háborút elveszítjük.

212. oldal

Az alázat (...) soha nem szenvedhet vereséget, mert lényegéből fakadóan már elszenvedte azt. Az alázat megadás, az alázat azt diktálja belülről, hogy felkínáljuk a torkunkat a mindenkori fenevadnak, s az képtelen lesz akkor a vérünket venni.

214-215. oldal

A történések többnyire öntörvényű pályán haladnak, a tárgyak eredetüktől fogva gonoszak és kiismerhetetlenek, életünk pedig egymáson felülkerekedni akaró erőterek vonzásában-taszításában formálódik.

216. oldal

Az ember a ma ismert egyetlen lény, amely számára a létezés nem pusztán történés, hanem KALAND.

216-217. oldal

Az előrehaladott életkor önmagában egyáltalán nem jelent törvényszerűen mindenkinél bölcsességet. Mindannyian találkoztunk már rendkívül konok, önfejű és ostoba öregemberekkel. És többnyire éppen ők azok, akik az életkorukra hivatkozva követelőznek.

223. oldal

Az emberek sokasága előre borítékolja időskori boldogtalanságát és kiszolgáltatottságát. Nehéz bevallania magának, hogy mások jóindulatára, együttérzésére fog szorulni. Azt gondolom, ezzel a "szorult" helyzettel jobb mielőbb megbarátkozni, hogy ne vert helyzetben kelljen lenyelni a keserű pirulát.

223-224. oldal

Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből, aki pont úgy néz ki, mint az anyám.

229. oldal

Az úgynevezett öreges dolgokról egyébként rendre kiderül, hogy valaminek a túlkompenzálásai. Érdemes megfigyelni: aki aktív korában nem sajnálta magára költeni a pénzét, idős emberként elkezd kuporgatni. Olcsó vackokat vásárol egy lepukkant diszkontban, mondván, azért spórol, mert nem biztos, hogy az anyagi javaikat "elherdáló" utódai tudnak majd gondoskodni róla a végnapjaiban. Hirtelen váltással gondos szülő szeretne lenni - miközben tudván tudja, hogy ez a hajó már elment.

283-284. oldal

Az íróság legnagyobb átka, hogy hozzászokik az ember a mindenhatósághoz.

284. oldal

Az idősek többsége (...) hajlamos minden aprócska napsugárra azt hinni, hogy ez az utolsó esélyük a boldogságra. Ez a típus vélhetően a "kapni" szó jegyében élte le az életét, míg ezzel szemben az "adni jó" típusúak számára az utolsó esély nem a rettegés, hanem a lehetőség élményét jelenti.

306. oldal

A non-fictiont csupán két veszély fenyegeti: az idő és a nyomdahibák. Gondoljunk csak bele: az irodalom soha nem fog ilyen nehézségeket előidézni.

320. oldal

Aki egy bizonyos színvonalú irodalmon nőtt fel, annak dühítő, ha hivatásos könyvkiadó által gondozott kiadványban olyan mondatokat olvas, amelyek egyszerűen nyelvtudásbeli hiányosságokat mutatnak. Persze mindent szabad, csak nem irodalomként kellene árulni. Előállíthat mindenki olyan szövegeket, amilyeneket akar, csak ne írja elé, hogy regény.

325-326. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom