Müller Péter: Kígyó és kereszt

Müller Péter: Kígyó és kereszt

(12 idézet)

Édesvíz Kiadó

Müller Péter az 1956-os forradalomban átesett egy halálélményen. Ez az élmény írja, maradandó károsodást idézett elő: egy csatorna nyitva maradt bennem, s a túlvilággal a kapcsolatomat a mai napig nem vesztettem el. Műveiben erről az élményről hol játékos, hol komoly formában, de mindig egy-egy történet mögé rejtőzve írt. A KÍGYÓ ÉS KERESZT viszont nem használ jelmezt, maszkokat. Arról az örök drámáról szól, amelyet az ember a sorsával és önmagával vív.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Ezotéria

Az írott szavak bármilyen értékesek, sohasem pótolhatják az életet.

365. oldal

Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlöletettel, a borulátással és a reménytelen keserűséggel.

365. oldal

A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.
Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik.
Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik.
Tévedés.
Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé.

365. oldal

A hit: laza bizonyosság!

365. oldal

11

Az írott szó becsületét nem a videó és a televízió tette tönkre, hanem az a keserű felismerés, hogy a könyvtárak roskadásig vannak ugyan szép és igaz gondolatokkal és világmegváltó tanokkal - de az életünk mégis ott tart, ahol tart: katasztrofális állapotban.

62. oldal

Egy könyvet éppolyan nehéz jól befejezni, mint egy életet.

Ha a kéz bűnt követ el: a kéz bűnös. Ha a szem bűnt követ el: a szem bűnös. Ha a félelem bűnt követ el: a félelem a bűnös, s ha a vágy bűnre hajlik: a vágy a bűnös. De a lélek soha.

13

Hozzám csak akkor térhetsz vissza, ha megtisztulsz, ha kiégeted magadból önző szenvedélyeidnek káprázatát, ha megéled minden vágyad csődjét, ha rájössz arra, hogy rajtam kívül csakis álmokat hajszoltál, és méltatlanokat öleltél, mert én vagyok a tiéd és te az enyém; ha rájössz végre arra, hogy mindenben és mindenkiben csakis engem kerestél.

Az ember nem hozhat ítéletet sem önmaga, sem mások fölött. Mert nincsen abban a helyzetben, hogy az igazságot áttekinthetné. Az igazságot rá kell bízni Istenre. Aki tudja, mi az igazság, s aki nem büntetni, de gyógyítani akar.

Nincs olyan tisztaság, amely ne tudna a vétekről. És nincs olyan vétek, amely ne sóvárogna a tisztaságra.

Sohasem szabad azt hinni, hogy ami szemed fénykörébe került, az már a végső igazság. Nem. Az igazság mindig tovább van. Túl a sötétség határán, amely természetesen csakis azért tűnik sötétnek, mert a szemed nem lát még oda.

Sok világ van, s mindig az a valóságos, amelyre ráhangolódunk.

119. oldal

A szerző további könyvei:

Müller Péter: SzeretetkönyvMüller Péter: ÖrömkönyvMüller Péter: VarázskőMüller Péter: Isten bohócaiMüller Péter: Titkos tanítások
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom