Thomas Mann: Lotte Weimarban

Thomas Mann: Lotte Weimarban

(10 idézet)

Palatinus Kiadó

A XX. századi német irodalom tán legkiemelkedőbb szerzőjének, a Mario és a varázsló, A varázshegy s a József és testvérei írójának e rövidebb mûve a monumentális alkotások méltó társa. A regény alapötlete ismert irodalomtörténeti tényekből indul ki: Goethe az 1770-es évek elején beleszeretett egyik barátjának menyasszonyába, Charlotte Buffba, és ez a kapcsolat szolgáltatta az élményalapot a világhírét megalapozó első Werther-regényhez; majd negyvennégy év múlva Madame Buff weimari rokonlátogatása alkalmával rövid időre ismét találkozik a mester és egykori szerelme. Ez utóbbi eseményt választja műve témájául Mann. A rendkívül artisztikus, veretes – és nem ritkán finom humort is megcsillantó – formában alakuló történetben a szerző ravaszul hosszan késlelteti a költő megjelenését. Szálláshelyén az épp csak megérkezett Lottét sorra keresik fel különféle vendégek, akik révén az író rafinált portrésort vonultat fel Goethéről, míg végre a regény kicsúcsosodásaként maga is megjelenik.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Világirodalom

Csodás dolog áldozatot hozni, de keserves áldozatnak lenni.

357. oldal

Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán.

352. oldal

Ám legyen szókimondó és goromba az, akinek teljesen igaza van.

282. oldal

Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul.

281. oldal

Az embereknek csak akkor teszünk kedvére, ha azt daloljuk nekik, amit szívesen hallanak, könnyen és kényelmesen felfognak, akkor azután alkalmilag valami nehezet, súlyosat, kevésbé tetszetőset is közbecsempészhetünk.

281. oldal

Élni és megöregedni, az csak az igazi, ott van a dolog nyitja. Minden hősiesség a kitartásban rejlik, abban, hogy élni akarunk, nem pedig meghalni, és nagyság csak az öregségnél van. Egy fiatal lehet lángész, de nagy nem lehet. Nagyság csak az öregkor hatalmánál, tartós súlyánál és szelleménél lehetséges. Hatalom és szellem, ez az öregkor és nagyság.

235. oldal

Úgy vélem, Isten nem azért teremtett bennünket, nem azért adta nekünk az életet, hogy lemondjunk róla, és engedjük teljesen föloldódni egy másik életben, legyen bár az a legdrágább és legmagasztosabb. Éljük a magunk életét - nem önző módon, és nem úgy, hogy másokat csak ahhoz való eszköznek tekintünk, de nem is önzetlenül, hanem önállóan és saját meggondolásunkból eredően, a mások és magunk iránti kötelességeink okos egyeztetésével.

220. oldal

Időre szükség van. Az idő kegyelem, hősiesség nélküli és jóságos, ha tiszteljük és serényen kitöltjük; csöndben gondoskodik, magával hozza a démoni közbelépést.

231. oldal

Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál.

198. oldal

Úgy vélem, nem rosszmájú, pesszimista, hanem az élet barátja az, aki az élet jelenségeiből leszűri a jót és örvendetest, anélkül, hogy szemet hunyna a fonákja előtt, ahol sok durva csomó meredezhet, és sok józan szál fityeghet.

40. oldal

A szerző további könyvei:

Thomas Mann: Tonio KrögerThomas Mann: A Buddenbrook házThomas Mann: Halál VelencébenThomas Mann: Mario és a varázslóThomas Mann: A varázshegy

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom