Laurence Plazenet: Magányos szerelem

Laurence Plazenet: Magányos szerelem

(14 idézet)

Libri Könyvkiadó

Laurence Plazenet 1968-ban született Párizsban. Tanulmányait az École Normale Supérieure-ön és a Princetonon végezte, szakterülete a XVI-XVII. századi francia irodalom, a Sorbonne-on tanít. Három regénye jelent meg, közülük az első a Magányos szerelem 2005-ben látott napvilágot, és 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
Mademoiselle D`Albrecht tizenöt évesen találkozik a szerelemmel. Az előkelő fiatal lány magányosan él, anyját korán elveszítette, gyászoló apja rideg távolságtartással neveli. Amikor megérkezik hozzájuk az új házitanító, Monsieur de Ramón, mester és tanítványa között titkos és szenvedélyes kapcsolat szövődik. Szédült boldogsággal adják magukat egymásnak. Monsieur de Ramón Pygmalionként ismerteti meg a lánnyal a test és a lélek örömeit, ám mindketten olyan örökkévalóságról álmodnak, ami nem létezhet ezen a világon.Tovább...

Laurence Plazenet 1968-ban született Párizsban. Tanulmányait az École Normale Supérieure-ön és a Princetonon végezte, szakterülete a XVI-XVII. századi francia irodalom, a Sorbonne-on tanít. Három regénye jelent meg, közülük az első a Magányos szerelem 2005-ben látott napvilágot, és 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
Mademoiselle D`Albrecht tizenöt évesen találkozik a szerelemmel. Az előkelő fiatal lány magányosan él, anyját korán elveszítette, gyászoló apja rideg távolságtartással neveli. Amikor megérkezik hozzájuk az új házitanító, Monsieur de Ramón, mester és tanítványa között titkos és szenvedélyes kapcsolat szövődik. Szédült boldogsággal adják magukat egymásnak. Monsieur de Ramón Pygmalionként ismerteti meg a lánnyal a test és a lélek örömeit, ám mindketten olyan örökkévalóságról álmodnak, ami nem létezhet ezen a világon. Folyton izzó, végtelen szerelemről. Kettejük útjai nemsokára szétválnak, de nem képesek feledni egymást: életük végéig a másikat keresik a könyvekben, az álmaikban, egyre hatalmasabb magányukban, a csendben és végül a halálban. A Magányos szerelem költői nyelven szóló szerelmes regény, ragyogóan ártatlan szereplőkkel a szerelem beteljesüléséről és felszámolódásáról.
A férfi az apja mellett állt, Mademoiselle D`Albrecht szemben velük. A lány merev felsőtesttel hajolt meg a két férfi előtt. A hátulról jövő fény kiemelte arca oválisát, karcsú testét és a kezét. Nem igazán tudta, mit lát a férfi tekintetében: gúnyt, sóvárgást vagy azt, hogy a lelkébe pillant. Egy hosszú percig nem fordították el egymásról a tekintetüket, szempillájuk se rezdült. A férfi abban a pillanatban megkívánta a lányt. Mert tiltva volt számára, mert elképzelhetetlennek tűnt, hogy a lány érdeklődhetnék iránta, és mert szűz, és biztosan fülig vörösödne, ha meztelenre vetkőztetné. És talán el is sírná magát, ha megérintené. Ez a látvány volna a legszebb élvezet. Agustín Ramón y Cordoba köszöntötte a tanítványát. A lány így ismerte meg szerelmese arcát.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

RegényKortárs

Az ember uralkodik a vágyai fölött. Más vágyakat kovácsol magának belőlük. Olykor engednünk kell, ha azt akarjuk, hogy az élvezetünk valódi legyen, és csak az igazi élvezet kísért minket azután is, hogy már letűnt.

28-29. oldal

A férfiak a vágyat érzékelik először, és hosszabban kitart, mint a kíváncsiság.

28. oldal

A boldogság nem is lehet más, mint ragyogó pont a határtalan, mérhetetlen éjszakában, és csak úgy tudjuk kiélvezni a ragyogását, ha legyűrjük a bánatot.

129. oldal

Amikor szeretünk valakit, milyen sok mindent megtanulunk saját magunkról is! Hogy egy másik ember mozdulatai és félelmei eloszlatják a mi félelmeinket.

117. oldal

Könyvek, mondjátok el nekem, hogyan kíséreljek meg élni! Adjátok vissza a lelkemet, amit megfojt a világ, tanítsatok meg a dolgok tiszteletére és szépségére!

95-96. oldal

A tökéletesség nem feltétlen adottság.

19. oldal

A könyvek oltalmat nyújtanak a világ ellen; megszabadítanak a gondoktól; magukba gyűjtik a szépség töredékeit. És olykor egészen megzavarnak, annyira lenyűgöznek.

161-162. oldal

Az olvasók és az álmodozók nem különböznek. Nem a világhoz ragaszkodnak, belső képeiket hajszolják csupán, és a többi olvasót és álmodozót hívják hozzájuk tanúul.

155. oldal

Az emberben mindig van valami, ami akár önmagával szemben is megóvja attól, hogy olyan mélyre merüljön, mint szeretne.

137. oldal

Nem az ember dönt az útja felől.

101. oldal

Álmokra vágyunk, pedig az igazság az igazi kincs.

55. oldal

Csak az igazságban lakozhat szépség.

55. oldal

A csendnek is megvannak a maga morajlásai.

49. oldal

Vannak sóhajok, amelyek gyémánttá válnak az emlékeinkben.

29. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom