 | Francois de La Rochefoucauld: Maximák(49 idézet) |
Valahányszor másnak teszünk szépet, attól félünk, hogy összeakadunk szerelmünkkel.
Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc.
256. maxima
Hamarabb szeretjük meg, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint mi szeretnénk.
321. maxima
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
201. maxima
Az öregség: zsarnok, aki a halálbüntetés terhe mellett tilt el bennünket a fiatalság minden örömétől.
461. maxima
Jobban járunk, ha az eszünket arra használjuk, hogy elviseljük a bennünket ért bajokat, mint hogy azon töprengjünk, miféle bajok is érhetnek.
174. maxima
Valódi szelídségre csak a nagyon határozott emberek képesek, akik szelídnek látszanak, azok többnyire gyengék, s gyengeségük hamar keserűségbe fordul át.
479. maxima
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.
78. maxima
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
627. maxima
A féltékenység együtt születik a szerelemmel, de nem mindig múlik el vele együtt.
369. maxima
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
373. maxima
A lélek hibái olyanok, mint a sebek a testen: gyógyítsuk bármily gondosan, a forradás mégsem tűnik el, és a seb bármely pillanatban felszakadhat.
194. maxima
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
119. maxima