Charles Martin: Megíratlanul

Charles Martin: Megíratlanul

(10 idézet)

General Press Könyvkiadó

Mit tehet az ember, ha úgy érzi, élete zsákutcába fut, és nem talál kiutat a sors útvesztőjéből?
A világszerte ünnepelt színésznőt, Katie Quinnt valósággal felemészti a rivaldafény. Mindenáron meg akar szabadulni a múlt nyomasztó emlékeitől, és attól sem riad vissza, hogy önkezével vessen véget az életének. Gyóntatója és régi jó barátja, Steady Capris atya azonban másodmagával, egy rejtélyes, némaságba burkolózó férfival a segítségére siet. A paparazzik kíváncsi kamerái elől Florida védelmet adó lápvidékére menekülnek. A kényszerű közös rejtőzés során Katie végső elkeseredésében elfogadja a titokzatos férfi által kínált kiutat, hogy teljesen új fejezetet nyisson életében. Kalandos útjuk Floridából Franciaországba röpíti őket, ahol mindkettejüket megkísértik a múlt árnyai és a jövő lidércei, mígnem rájönnek, hogy megíratlan történetük jelentheti számukra az egyedüli feloldozást.
Charles Martin (Égzengés, A tücskök éneke, A szentjánosbogarak fénye) legújabb könyvében két megtört szív, két tönkretett lélek találkozásának lehetünk a szemtanúi, akik rájönnek, hogy az összeomlás olykor nem a vég, hanem valami újnak a kezdete.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Szórakoztató irodalom

Az emberi szív egyvalamire vágyik. (...) Hogy megismerjék. El lehet fojtani. El lehet sorvasztani. El lehet zárni, és körbe lehet keríteni. El lehet hallgattatni, és rá lehet csukni az ajtót. Ládába lehet csukni, és el lehet ásni. Be lehet falazni. Végül azonban a szív vágyai ledöntik az ajtót, feltámadnak, és megrepesztik a vakolatot. Nincs az a bilincs, amely örökre béklyóba kényszerítené. Bárki, aki azt hiszi, képes rá, becsapja önmagát. És a körülötte élőket. A remény sosem hal meg.

27. fejezet

Egy vallásháborút úgy is meg lehet nyerni, ha megcsonkítod azt, amit az ellenfeled tisztel.

26. fejezet

Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad.

32. fejezet

Mindenkinek van egy zsákja, benne mindazzal, ami valaha volt, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Csak amikor találkozunk valakivel, akinek teli a zsákja, a szíve pedig teljesen üres, akkor jövünk rá, mit is kezdjünk a sajátunkkal.

31. fejezet

Ha senkinek sem kellesz, nem marad más, csak a remény. Hogy netán valakinek egyszer mégis kelleni fogsz.

31. fejezet

Az egész több a részek összességénél. (...) Sosem egyetlen dolgon múlik az ember élete.

20. fejezet

Az emberek egészen addig hajlandók bármit elhinni, amíg valaki be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Akkor pedig mindkettőt elhiszik.

18. fejezet

Az fáj a legjobban, amit a legmélyebbre temetünk.

15. fejezet

Úgy viszonyultunk egymáshoz, mint az olaj és a víz - kényszerűségből érintkeztünk egymással, de véletlenül sem keveredtünk.

10. fejezet

Történetek formájában öltenek testet álmaink, és éltetik az egyedülit, ami nem enyészik el soha.

1. fejezet

A szerző további könyvei:

Charles Martin: A tücskök énekeCharles Martin: A szentjánosbogarak fényeCharles Martin: Ahol a folyó véget érCharles Martin: Hegyek közöttCharles Martin: Égzengés

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom