Szántó György: Meléte

(6 idézet)

Révai Könyvkiadó

"Tenger. Milyen boldogság. Amint lekopogtatom írógépemen ezt a szót, mágus vagyok. Kitárulkozik szobám négy fala, a végtelen itt kezdődik íróasztalomnál, vizek tükrének roppant síkja ragyog fel, hullámok muzsikája dalol, fároszok tüzei küzdenek éjszakai köddel, létünk ősi bölcsője ring gigászian, titokzatos-félelmesen. És én elsuttogom szerelmesként ezt a gyönyörű szót: tenger. Kimondom férfiasan, küzdő gályám fedélzetén: tenger. Elordítom a forradalmár viharhangján: tenger! Elhörgöm hajótöröttként, vízbefúlóként: tenger. És elgőgicsélem, elmotyogom anyaölbe kívánkozó csecsemőként: tenger. Álombaringat ez a szó, halálbaringat, vonz ellenállhatatlanul a nagy mélységek felé, ahonnan egyszer feltörtettünk évmilliókon át, hogy idevetődjünk szerelmes ifjúnak, küzdő férfiúnak, örök forradalmárnak.Tovább...

"Tenger. Milyen boldogság. Amint lekopogtatom írógépemen ezt a szót, mágus vagyok. Kitárulkozik szobám négy fala, a végtelen itt kezdődik íróasztalomnál, vizek tükrének roppant síkja ragyog fel, hullámok muzsikája dalol, fároszok tüzei küzdenek éjszakai köddel, létünk ősi bölcsője ring gigászian, titokzatos-félelmesen. És én elsuttogom szerelmesként ezt a gyönyörű szót: tenger. Kimondom férfiasan, küzdő gályám fedélzetén: tenger. Elordítom a forradalmár viharhangján: tenger! Elhörgöm hajótöröttként, vízbefúlóként: tenger. És elgőgicsélem, elmotyogom anyaölbe kívánkozó csecsemőként: tenger. Álombaringat ez a szó, halálbaringat, vonz ellenállhatatlanul a nagy mélységek felé, ahonnan egyszer feltörtettünk évmilliókon át, hogy idevetődjünk szerelmes ifjúnak, küzdő férfiúnak, örök forradalmárnak. Ő pedig vonz vissza, boldog kisdednek, énekli szirének bűbájos énekével az évmilliókat, amelyeken születésünk előtt ringatott. Tőled kaptuk lelkünk muzsikáját, lelkünk viharait, lelkünk mélységeit. Te vered vissza szemünkbe hajnalfény ragyogását, déli nap szikrázó tüzét, alkony izzását. Rajtad ringottak gályák, rajtad indultak kalandra kalózhajók, briggek és fregattok. Rajtad siklanak fehérre lakkozott jachtok és rajtad szántanak végig diadalmasan ötvenezertonnás páncélszörnyetegek. Te tűröd félelmes, ezerarcú mosollyal. Csak néha kapsz fel egyet örvényeid polipkarjával és ők eltűnnek mélységeidben. Én tudom, tenger, miért teszed..."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalom

Aki látta a halált magára vigyorogni, közvetlen közelből, csak az ismerheti az életet.

307. oldal

Nem is olyan nehézkes a halál, ahogy gondolná az ember. Váratlanul beállít, kaján mosollyal. A véletlen álarcában. És mindig készületlenül találja az embert.

279. oldal

A tettet meggyilkolja az okoskodás.

214. oldal

Az eszmék és divatok szelek szárnyán járnak, mint a virágpor, és ugyanolyan titokzatossággal termékenyítik meg az érzékeny emberi lelket, mint a bibét.

126. oldal

Rousseau megmondta, minden jó, ami a természettől jön, de megromlik az emberek kezében.

1. kötet, 323. oldal

Isten nem azért a legnagyobb művész, mert tökéleteset alkotott a világrendben. Ellenkezőleg. Mert semmit sem fejezett be.

1. kötet, 276. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom