Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?

Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?

(15 idézet)

Magvető Kiadó

Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója.
Vérbő, mégis alázatos, dallamos, mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség.Tovább...

Talán ilyen szelíd és töprengő ember lett volna Szindbád, ha érett férfikorba ér. Ilyen, mint ennek a szinte regénnyé összeálló novellaciklusnak a hőse, Toszka. Aki csak figyel, él, szeret, próbál egyenes és tisztességes lenni, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok, mégis ellenállhatatlan derű és pimaszság árad belőle. Olyan sok odaadás és életigenlés van benne, hogy muszáj vele menni. Úgy kell látni a világot, ahogy ő. Az eddig dalszerzőként, frontemberként és filmesként ismert Kollár-Klemencz László lírai alteregója.
Vérbő, mégis alázatos, dallamos, mégis pontos próza ez. Talán azért férnek meg benne egymás mellett a dolgok, mert a főhős tanyán él, a természet közelében, tudja, hogy a halál az élet része, látja, milyen egyszerűen szép dolog a vágy, az elmúlás, a hűség. És Toszka mindenre rácsodálkozik, gyönyörködik a létben, hogy milyen sokfélék vagyunk, és mennyi mindent tudunk akarni.
Toszka különös figurákkal találkozik, nehéz, mai sorsokat lát, elmúló dicsőségeket, megtörhetetlennek látszó, mégis pálcikaként elroppanó életutakat. És mégsem omlik össze, nem sajnálja magát. Érzékeny és őszinte, miközben tele van megnyugvással, jókedvvel. Minden novellában ott van a hétköznapok gyönyöre, az egészen egyszerű történések mögötti varázslat.
Bölcs első kötet ez, mert nem bölcselkedik fölöslegesen. Itt a történés maga a tanulság, és ez igazán szórakoztató tud lenni. Ahogy ő írja rólunk, "Mindenki szép."
(Grecsó Krisztián)

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Elbeszélések

Az időhöz türelem kell.

12. oldal, A gyors kakukk c. novella

A halálhangulat (...) a temetőben elfogja az embert, ami persze nem félelmetes, sőt talán ott a legelfogadhatóbb, mint a műtét a kórházban. Otthon a kanapén elég szar belegondolni, de ott a kórházban, hogy mindjárt felvágják a hasát, az valahogy (...) belefér. Jó, hogy nincs otthoni műtét. Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.

40. oldal, Angyalt lopni c. novella

Mindegyik temetéssel egyre könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt.

53. oldal, Reszelni-reszelni c. novella

Unatkozni is valami után lehet csak, ami nem unalmas.

56. oldal, Jani elment c. novella

Az ideiglenes lesz az állandó. Ezt a bizonytalan, se eleje, se vége érzést kell belakni. Rögzíteni nem kell, mert rögzül akaratlanul. Mint a kerekek a mély sárban, először még meglódítja, megpróbálja egyenesben előre, de nem viszi, aztán rükvercben hátra, azt sem, aztán hintáztatja előre-hátra, míg végül beleragad, és végleg mélyre ássa magát éppen azzal, hogy ki akart belőle törni.

119. oldal, Átmeneti állapot c. novella

Nem elveszíteni. Sok mindenre tanít meg ez az időszak. Hogy milyen nehéz akár megtartani is valamit. Nem építeni, csak megmaradni.

122. oldal, Átmeneti állapot c. novella

A télnek is van egy olyan időszaka, amikor már nem hisszük el, hogy egyszer csak vége lesz, és néhány hét, talán egy hónap. Ilyenkor az európai repülőtereken megjelennek a papucsos utazók, akik ezeket a heteket Thaiföldön töltik, hogy ne kelljen kibírni semmit. Meg lehessen úszni ezt a böjtöt is. Ne kelljen elmenni a falig, koppanásig.

122. oldal, Átmeneti állapot c. novella

Az az ember, aki állandóan kint van, fát vág, szívja magába nap mint nap az erdőt, csak akkor lesz beteg, ha kikerül innen, mondjuk, egy félreértett panasszal a körzeti orvos beutalja egy kórházba.

126-127. oldal, Átmeneti állapot c. novella

A gyerekek annyi tapasztalatot kapnak felnőttektől, más gyerekektől, hogy mit hogyan kell csinálni, de felnőttkorban ez megszakad. Mindenki csinálja, ahogy tudja, és nem árulják el egymásnak. Magukra hagyott felnőttek az ajtó mögött.

131. oldal, Átmeneti állapot c. novella

A komoly tanyasi gazda malacot nevel. Mert a tyúk az elvan, meg a ló is ellegelészik a kecskékkel, de a disznó az más. Az olyan, mint az ember. Folyamatosan finomságokat eszik, amit főzni kell neki, moslékot, krumplit, gondoskodni kell a jó szállásról, ganézni kell. Az felelősség. Nem úgy van az, hogy nem kap ma, majd kap holnap, mert ha elkezd visítani, nem hagyja abba, csak ha megetetik. Meg mindenevő is. Rokonság áll fenn.

147-148. oldal, Malac a tanyán c. novella

Van olyan, hogy valaki annyira vágyik valamire, hogy azt a vágyát a másik ember megérzi, és a lehetetlen tök normálissá tisztul, és a legtermészetesebb módon megtörténik.

154. oldal, Malac a tanyán c. novella

A vidék nem vásárol. A város megszokta, hogy állandóan pénzt tart magánál. Mert a városban létezés pénzt követel. Enni, inni, utazni, egy újság, egy felvágott, a vidéki meg nem költ, csak dolgozik.

154. oldal, Malac a tanyán c. novella

Ásás közben az ember ásóvá lesz. Az ember képes mindennek az alakját felvenni, amit vezet. Egy bicikliét, egy kocsiét, egy kamionét, egy repülőét, még egy ásóét is. Egy országét is.
A ló nem képes erre. Nem is törekszik. Ha ül rajta valaki, ő úgy viselkedik, mint egy ló, és továbbra sem veszi figyelembe, hogy a két oldalán lelóg valakinek a lába. Simán nekimegy az oldalával mindennek.

173-174. oldal, Lacika c. novella

A lovakat nem lehet úgy irányítani, ahogy az beidegződött a dolgok, a tárgyak felett. A ló akkor a legkevésbé veszélyes, ha sokat törődnek vele. Állandóan szelídíteni kell, mert ha nem, visszavadul a természetes állapotába, mint minden háziállat, és akkor nagyon veszélyes. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk vele, olyan érzékeket kell kiszelídíteni, eltompítani belőle, amik neki teljesen természetesek. Például hogy ne ijedjen meg. Egy menekülő állat ne ijedjen meg? Ez nagyon abszurd. Neki ezen a reflexén múlik az élete.

176. oldal, Lacika c. novella

A bot egy fának az ága, a fának az ága meg egy fa része, gyereke. A fa meg egy olyan dolog, ami összeköti a földet a levegővel. Összeköt. Végtelen. Amikor minden össze van kötve, az a végtelen.

177. oldal, Lacika c. novella

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom