Marc Lévy: Mint a mennyben

Marc Lévy: Mint a mennyben

(31 idézet)

Kelly Kiadó

A fiatal Lauren súlyos autóbalesetet szenved, és kómába esik. Az orvosok már-már lemondanak róla, mert biztosak benne, hogy soha többé nem fog magához térni. Nem is sejtik, hogy a lány életének legfantasztikusabb kalandja még csak most kezdődik. Arthur, a tehetséges építész kibérel egy pazar lakást San Franciscóban, és első este halálra rémíti egy nő a fürdőszobaszekrényében. Rémülete és zavara csak tovább fokozódik, amikor a hívatlan vendég úgy viselkedik, mintha az övé lenne a lakás. Arthur először arra gyanakszik, hogy a barátai akarják megtréfálni, majd azt gondolja, hogy a nő a bolondokházából szökött meg. Az igazság azonban sokkal hihetetlenebb ennél: lakótársa ugyanis nem más, mint Lauren szelleme. A helyzet furcsaságát csak fokozza, hogy Arthuron kívül senki nem látja és hallja Laurent, így környezete hamarosan kezd megbizonyosodni arról, hogy Arthur az, akinek a bolondokházában lenne a helye. A kezdeti nehézségek után a fiatalok egyre jobban megbarátkoznak a helyzettel, sőt egymással is. Lassan szerelem szövődik közöttük, ám ekkor kezdődnek csak az igazi bonyodalmak. Marc Levy nagy sikerű regényét 28 különböző országban adták már ki.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Romantikus

A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.

147. oldal

Mindabból, amivel a Föld megajándékozott bennünket, a legszebb, a legboldogítóbb az, ha osztozhatunk - ez tesz minket emberré. Aki nem tud mással megosztani, annak csökevényesek az érzelmei.

145. oldal

Gondolkodj, dönts és cselekedj! Ne engedd, hogy a kétségek elhatalmasodjanak rajtad, az, aki nem meri vállalni saját elhatározásait, rosszul érzi magát a bőrében. Minden kérdésből játék is lehet, minden meghozott döntésből okulhatsz, jobban megismerheted magad!

145. oldal

A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire.

141. oldal

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

125. oldal

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

121. oldal

Karját égnek emelve harsogta Isten felé: "Miért éppen velem történik mindez?" Néhány pillanatig szótlanul figyelte a csillagokat, és mivel a magasból nem érkezett válasz, megrántotta a vállát, és azt dünnyögte: "Jó, jó, tudom! Miért ne épp velem történne?!"

116. oldal

Mivel az ember nem élhet meg mindent, fontos, hogy legalább a mindenkiben ott lappangó lényeget élje meg.

92. oldal

Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt.

92. oldal

Nem vagyok része semmilyen struktúrának, ez ellen mindig is küzdöttem. Azokkal járok össze, akiket kedvelek, oda megyek, ahová akarok, azért olvasom el ezt vagy azt a könyvet, mert érdekel, és nem azért, mert feltétlenül illik elolvasni. És az egész életem ezen alapul.

91. oldal

Az ember nem oszthatja meg valakivel az élete egyik szakaszát, ha nem ismeri el, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha hajlandó adni. A boldogságot nem lehet csak az ujjunk hegyével megérinteni. Az ember csak kétféle lehet: van, aki adni szeret, és van, aki kapni. Én először mindig adok, és csak utána várom el, hogy kapjak is valamit, de végképp keresztet vetettem az önzőkre, és túl bonyolultakra meg azokra, akiknek a szíve túl fösvény ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot a vágyaikra meg a reményeikre.

89. oldal

A páros élet egyik alapvető feltétele a nagylelkűség.

89. oldal

Sok olyan embert ismersz, aki még soha nem szeretett? Kíváncsi vagy rá, hogy szeretek-e valakit? Nos, a válaszom: nem, de igen, és mégis nem.

88. oldal

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

88. oldal

Beszélt a le nem szedett gyümölcsről, amelyet az ember hagy megrohadni a földön. A boldogság nektárjáról, amelyet - hanyagságból vagy megszokásból, bizonyosságból vagy dölyfből - soha nem ízlelünk meg.

87. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom