Herman Melville: Moby Dick

(18 idézet)

Úgy vélem, az, amit itt a földön az árnyékomnak neveznek, valójában az igazi lényem. (...) Úgy vélem, hogy testem csupán jobbik énem üledéke.

56. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Némely lélekben egy catskilli sas lakozik, amely egyaránt alá tud merülni a legfeketébb szakadékokba, és kiszáll belőlük ismét, és láthatatlanná válik a napsütötte tereken. És ha örökké a szakadékban szálldos is, az a szakadék a hegyekben van; így hát a hegyi sas legmélyebb bukórepülésében is magasabban jár, mint a síksági madarak, ha a legmagasabbra emelkednek is.

428. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

A gondolkodás nyugalom, békesség, vagy legalábbis annak kellene lennie, de szegény szívünk túlságosan zakatol, szegény agyunk túlságosan lüktet hozzá.

556. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Van olyan bölcsesség, ami szomorúság; de van olyan szomorúság, ami eszelősség.

428. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Az a halandó ember, akiben több öröm van, mint szomorúság, nem lehet igaz ember - nem igaz ember, vagy fejletlen lelkű.

424. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Mindenkinek vannak kétségei; sokan vannak tagadók; de kétségeik és tagadásaik mellett keveseknek jutott ki a megérzésből. Kételkedni mindenben, ami földi, s megérezni némely égi dolgokat; ez az összetétel nem szül sem hívőt, sem hitetlent, hanem olyan embert, aki mindkettőt pártatlanul szemléli.

379. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

A vihart megelőző, vihart jósló teljes szélcsend talán szörnyűbb magánál a viharnál, hiszen a szélcsend burkolata és borítékja a viharnak, s magában foglalja azt, mint a látszólag ártalmatlan puska a végzetes lőport és golyót és robbanást...

294. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Ha az ember soká távol van a keresztény világtól, és a civilizációtól, visszajut abba az állapotba, amelybe Isten helyezte, vagyis a vadság állapotába.

284. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Álmaink távoli titkait hajszolva, vagy gyötrelmek között űzve azt a démont, amely egyszer vagy másszor minden emberi szív előtt elúszik: ha ilyesmi után loholunk e kerek föld körül, akkor végül vagy kopár útvesztőkbe keveredünk, vagy ott maradunk fele úton zátonyra futva.

251. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Vannak olyan különös időszakok ebben a furcsán zűrzavaros históriában, amit életnek nevezünk, amikor az ember az egész világmindenséget egyetlen nyers ugratásnak látja, bár a tréfa szellemességét alig-alig fedezi fel, és nagyon erős a gyanúja, hogy az ugratás az ő rovására történt. De semmi sem csüggeszti el, és semmi sem látszik vitára érdemesnek. Felhabzsol minden eseményt, minden hitet és vallást és rábeszélést, minden kemény látható és láthatatlan dolgot, bármilyen bütykös is az (...). Ami pedig a kisebb nehézségeket és bajokat illeti, váratlan szerencsétlenségek jelentkezését, élet és testi épség veszedelmét; mindezt s magát a halált is, csupán huncut, jóindulatú ütögetésnek és vidám hátba veregetésnek érzi, amit a láthatatlan és megmagyarázhatatlan öreg tréfamestertől kapott.

240. oldal, Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1983.

Az emberi őrültség gyakran felettébb ravasz és macskaszerű. Mikor az ember azt hinné, hogy elszállt, talán csak valami még finomabb formát öltött.

199. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

A nevetés a legokosabb, legkönnyebb válasz, mindarra, ami furcsa; és akármi történjék is, az embernek megmarad a kényelme - az a csalhatatlan kényelem, hogy minden eleve el van rendelve.

186. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

A kitűzött célomhoz vivő úton vassínek vannak lefektetve, s a lelkem kerékvájata ezeken rohan. Feneketlen szakadék fölött, hegyek hasadékos szívén át, zuhatagok medre alatt, tévedhetetlenül dübörgök előre. Nincs akadály, nincs egyetlen hajlat sem vaspályám útján!

185. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

Lett légyen egy ember értelmi fensőbbsége bármekkora, sohasem veheti át a gyakorlati, közvetlen uralmat más emberek felett külsődleges fogások és fedezékek nélkül, amelyek önmagukban többé-kevésbé mindig érthetetlenek és alantasak.

163. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

Senki emberfia nem érezheti teljességgel önmagát, csak behunyt szemmel, mintha a sötétség volna lényegünk igazi eleme, bár a világosság rokonabb lényünk földből lett felével.

73. oldal, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom