Agatha Christie: Nem zörög a haraszt

Agatha Christie: Nem zörög a haraszt

(21 idézet)

Európa Könyvkiadó

Jerry Burton repülőszerencsétlenség után lábadozik. Hála istennek nem lesz nyomorék, de felépüléséig nyugalomra van szüksége, ezért az orvosok vidékre küldik. Húgával, Joannával Lymstockban bérelnek ki egy házat. A városka legfontosabb lakói levizitelnek náluk, és innentől kezdve ők is a társaság köreibe tartoznak. Ennek első jele, hogy undorító névtelen levelet kapnak. A helyi orvos szerint kapott már ilyet mindenki, de baj csak akkor lesz belőle, ha egyszer véletlenül telibe talál a levélíró. De tudjuk, nem zörög a haraszt...
És a haraszt addig zörög, amíg valaki öngyilkos nem lesz. Búcsúlevelet is hagy, Jerry pedig a szükséges nyugalom helyett egyre fokozódó izgalmak között találja magát. Mi állhatott az utolsó névtelen levélben, hogy a címzett ennyire végleges módot keresett a szabadulásra? A kisváros felbolydul, mindenhol csak erről beszélnek. A levelek meg csak jönnek, jönnek... Nyomoz a helyi rendőrség, bekapcsolódik a Scotland Yard névtelen levelekkel foglalkozó nyomozója, töri a fejét a helyi lelkész felesége, Mrs. Dane Calthrop. Szerencsére felbukkan a környéken egy idős hölgy, aki szívesen kötöget és pletykál. Miss Marple szokás szerint mindent kiderít.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert.

7. fejezet, 4. rész

Honnan származnak a félelmeink? Hogyan formálódnak meg? Hol bujkálnak, mielőtt egyszer csak szembenézünk velük?

13. fejezet, 5. rész

Elképesztő, hogy egy szelíd, kíváncsi, idős, egyedülálló hölgy milyen könnyedén eléri, hogy egy felnőtt férfi tökéletes idiótának lássa önmagát!

12. fejezet, 3. rész

- Nem is bátorítasz, hogy remélhetek?
- Mi értelme volna?
- A világon semmi - mondtam. - Felesleges kérdés volt, mert akár bátorítasz, akár nem, úgyis remélek.

12. fejezet, 1. rész

- Szerelmes vagyok beléd. (...)
- Azt hiszem, te vagy a világ legkedvesebb embere - de én nem vagyok beléd szerelmes.
- Majd teszek róla, hogy belém szeress.
- Az nem jó. Nem akarom, hogy tegyél róla. (...) Én jobban tudok gyűlölni, mint szeretni.

12. fejezet, 1. rész

Nem szép, hanem szokatlan és feltűnő volt. Személyiség. Előttem ment be az étterembe, s elfogott az az ostoba férfibüszkeség, amit olyankor érzünk, amikor különleges nővel mutatkozunk.

11. fejezet, 2. rész

Most kezdek rádöbbenni, milyen tévesen ítélem meg az embereket.

7. fejezet, 1. rész

Ha valaki úgy gondolja, hogy az öngyilkosság a menekülés útja a bajból, akkor nagyjából mindegy, hogy mi a baj.

7. fejezet, 1. rész

Túlságosan is hajlamosak vagyunk rá, hogy Istennek tulajdonítsuk a sok gonoszságot, amelyet az ember követ el, szabad akaratából. Istennek nincs rá szüksége, hogy büntessen minket (...) Nagyon szorgalmasan büntetjük mi magunkat.

6. fejezet, 4. rész

Valószínűleg sokkal eszesebbek és intelligensebbek vagyunk! Csak egy kis eltökéltségre volna szükség.

6. fejezet, 2. rész

Bennem bőven van akaraterő. Az életem aktív és teljes. Az egyik legboldogabb ember vagyok (...) Rengeteg a tennivalóm. De való igaz, hogy rögtön fegyvert ragadok, amint hallom ezt a régimódi előítéletet, mely szerint egy nő helye csakis otthon lehet.

6. fejezet, 2. rész

A legnagyobb találmányokat és a legtöbb zseniális eredményt a tétlenségnek köszönhetjük, legyen az kényszerű vagy akaratlagos. Az emberi agy szívesen fogadja, ha kanalanként etetik meg vele mások gondolatait, de ha megfosztjuk ettől a tápláléktól, vonakodva ugyan, de elkezd önállóan gondolkodni - és ez a gondolkodás, hadd emlékeztessem rá, eredeti és ezért értékes eredményeket hozhat.

6. fejezet, 2. rész

Amikor az embernek mindent meg kell köszönnie, meg folyton olyanokat mondani, hogy milyen kedves tőled, meg hasonlók, akkor az ember belülről egy kicsit megrothad, és a változatosság kedvéért úgy szeretne egyszer jól odamondani... De amikor végre alkalma nyílik rá, a fejébe száll, és azon kapja magát, hogy túl messzire ment.

5. fejezet, 2. rész

Elvakult gyűlölet... igen, elvakult gyűlölet. De még egy vak is szíven döfhet valakit véletlenül.

5. fejezet, 1. rész

Nem vagyok igazán ostoba. Pedig annak tartanak. Az emberek nem sejtik, hogy pontosan tudom, milyenek, és nagyon utálom őket.

4. fejezet, 2. rész

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom