Karinthy Márton: Ördöggörcs

Ilyen névvel nem lehet az ember középszerű. Ez a név kötelez. Micsoda nyomasztó teher, micsoda átok. Eleve azzal a tudattal kezdeni az életet, hogy „ezek” (az ősök) csak önmagukra figyelnek, mit tegyek hát, hogy észrevegyék: én is a világon vagyok?
Nos, Karinthy Márton a legjobb utat választotta, nem görbe, hanem egyenes tükröt tart a klán tagjai és a világ elé, hogy megtudja, ő maga honnan jött, hová igyekszik, és mi dolga itt a földön.
Micsoda kor tárul elénk, micsoda alakok kelnek életre! Mire az Ördöggörcs végére érünk, mi magunk is oly otthonosan járunk-kelünk a Karinthyak, Kosztolányiék, Devecseriék, Benedekék, az elmeorvosok és kapcsolt részeik világában, akárha örökös bérletet váltottunk volna a Hadiktól a Sárga Házig mindenhová, ahol az ő rendkívüli életük zajlott.
Nagy szerencsénk, hogy Karinthy Mártonból "vénségére" kirobbant az író, kár lett volna, ha sosem tudjuk meg, mit művel még mesterfokon a színházán kívül. Az utolsó mondatig letehetetlen olvasmány mindazoknak, akik tudni akarják, miből lett és mivé lett a cserebogár.