 | Tóth Krisztina: Pillanatragasztó(13 idézet) Ebben a könyvben huszonöt történet van. Ez nem véletlen: a szerző huszonöt évvel ezelőtt adta ki első könyvét. A történetek mindegyike egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A Pillanatragasztó megkísérli összeragasztani ezeket a cserepeket, és rögzíteni a múlt egy darabját. Vajon miért bonyolódik levelezésbe egy arab fiú a Madártani Intézettel? Mit keres egy hulla a kiállítóteremben? Mi történt azzal a nővel, akinek egy bevásárlóközponban egyszer csak leesik a feje? És mi sodorja a középkorú művésztanárt az őrület szélére egy tengerentúli utazás alatt? Hová tartanak egy kisbuszban az erdélyi vendégmunkások, és mi lesz a kissráccal, aki velük utazik? Ebben a könyvben huszonöt történet van. Ez nem véletlen: a szerző huszonöt évvel ezelőtt adta ki első könyvét. A történetek mindegyike egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A Pillanatragasztó megkísérli összeragasztani ezeket a cserepeket, és rögzíteni a múlt egy darabját. Vajon miért bonyolódik levelezésbe egy arab fiú a Madártani Intézettel? Mit keres egy hulla a kiállítóteremben? Mi történt azzal a nővel, akinek egy bevásárlóközponban egyszer csak leesik a feje? És mi sodorja a középkorú művésztanárt az őrület szélére egy tengerentúli utazás alatt? Hová tartanak egy kisbuszban az erdélyi vendégmunkások, és mi lesz a kissráccal, aki velük utazik? |
Ha minden mindennel összefügg, ha a világ végtelen számú különböző rajzolata mégis csak egymásra kopírozható, és a sok vonal egyetlen, legvégül értelmezhetetlen ábrává áll össze, akkor minek külön-külön bogozni, ujjunkkal követni mindet?
143. oldal
A férfi még soha nem élt át olyasmit, mint az utóbbi évben, és az volt a szédítő érzése, hogy huszonöt éven át összekeverte a szerelmet az egymásrautaltsággal.
111. oldal
A sötétből csak a sötétbe lehetett átlépni, sötétséghez szokott szemem el se bírt volna másféle fényviszonyokat.
46. oldal
Szerettük egymást, az nem múlt el. Úgy rémlik, egy ideig haragudtam is, dühös voltam rá. (...) Én sem adtam semmi jelet, csak bámultam folyton. Ez volt a mi játékunk: hallgatás, nézés, távolodás.
30. oldal, Magvető Könyvkiadó, 2014.
Az ember mindig úgy toporog a [telefon]fülke előtt, mintha pisilnie kellene és vécére várna, aztán odabent rádöbben, hogy hoppá, átlátszóak a falak. Mindenki látja őt, és persze hallja is, és mégis, áll ott a forró hasábban, kizárva az időből, és megkönnyebbülten elkezdi kiereszteni magából a mondatokat.
Doors c. novella, 7. oldal
Két éve úgy járkálok ebben az átkozott városban, hogy mindenen átvilágít egy kék szempár. Mint amikor az ember sokáig néz a napba, és utána mindenütt ott látja azt a kápráztató, színes kis foltot. Hát ilyen nekem ez a tekintet, nem tudom nem látni.
Doors c. novella, 8. oldal
Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.
Doors c. novella, 10. oldal
Arra készülök, hogy elhagyjam magam. Annyi mindent elhagytam már az életben, az nem lehet, hogy éppen magamat ne legyek képes elhagyni.
Az égő menyasszony c. novella, 17. oldal
Biztosan ismered ezt a zsigeri nyugtalanságot: amikor az ember tudja, hogy a másik ott van a közelében. Egy ember, akit jóformán nem is ismerek. Hát nem hülyeség?
Soha, egy szót se c. novella, 32. oldal
Legjobb volna nem is álmodni, teljes feketeségben haladni puhán, aztán találomra, ébresztőóra nélkül kiérni a reggeli világosságra.
Az álomrestaurátor c. novella, 39. oldal
A sirály nagyon okos. Gyanakvó és okos, mint a varjú. Ezért olyan nehéz fényképezni - meg gyűrűzni is. A legtöbb fotón oldalról látható, vagy repülés közben: szemből szinte soha. Ha belenéz az objektívba, rögtön felröppen, nem viseli el. Olyan az neki, mintha egy nagy szem szegeződne rá.
Gyűrű c. novella, 201. oldal
A menhelyi kutyák mind idegbetegek, mindnek van valami lelki baja. Az egyik behúzott farokkal menekül, a másik meg a gazdájára támad. Vagy elszökdösik.
Falkavezér c. novella, 208. oldal
Egy elbeszélés nem dobálózhat felelőtlenül az erőltetett hasonlatokkal, pláne nem az emberi fejekkel.
Földlakó c. novella, 146. oldal
A szerző további könyvei:
