 | Kassay Adolf: Pohárköszöntések(38 idézet) Digi-Book A Pohárköszöntések régies cím bizony arra utal, hogy ennek a könyvnek az első kiadása még a XIX. Században keletkezett. Ma mégis időszerű. Jó pohárköszöntőt - tósztot - mondani ugyanis nehéz mesterség. Ez a könyv különféle alkalmakra (születés- és névnapra, esküvőre, ezüst- és aranylakodalomra, disznótorra és szüreti mulatságra, baráti összejövetelre) egyaránt tartalmaz ma is használható köszöntéseket. A 220 különféle tószt némi aktualizálás, átalakítás után alkalmas ma is arra, hogy használója osztatlan elismerést arasson bármely jeles alkalommal adja is elő azokat. |
Az idők változnak, mi is változunk az idővel, csak a magasra törő lélek, a szellem nem változik; az egyenlően halad útján kitűzött célja felé.
52. oldal
Nincs az a csapás, az a veszteség, melyet a barátság részvéte ne enyhíthetne. Ha az életben mindent elvesztettünk, ha a kétségbeesés örvénye felé sodortatunk, a barátság szentélyében lelünk menhelye.
98. oldal
Igaz, az idő minden sebnek a leghatalmasabb orvosa, de szivünk sebére hathatós gyógyító balzsamot csak a nő képes csepegtetni.
100. oldal
Ha elgondolom magamban, micsoda élet az, mely egyetlen egyszer se, egy rövidke pillanatra se érezte a barátság melegét, keblemet égő fájdalom lepi el, ily helyzetre gondolva. - És ha ennek ellentétét állítom magam elé, kedélyállapotom felvidul, és ha a barátság körében vagyok, minden keserűség elpárolog keblemből.
104. oldal
A jó érzelmek nyilvánulása úgy hat keblünkre, mint a szomjas virágokra az éltető harmat, mely felfrissíti kis keblüket, s a forró nap után élteti, üdíti őket.
17. oldal
Ha van valami, a mi az emberi kebelnek az élet viszontagságai ellen védelmet nyújt, az bizonyára a változhatlan igaz testvéri szeretet.
43. oldal
Nincs oly bánat, nincs oly fájdalom, a melyre a női kezek gyógyírt ne találnának. Ez az ő varázserejükben rejlik. Ők az élet gyöngyei, a kiknek vonzerő s ragyogás a végzetük.
102. oldal
Az óhajtások sajkáját az élet gyakran a bizonytalanság szirtjére veti ki, az emberi akarat a sorsot nem szabhatja meg, - és ha azt látjuk, hogy az összefüggést az élettel elvesztettük, és reményeink végső húrja zörögve lepattan, - akkor a vigaszt csak a barátság kebelében találhatjuk fel; - ez a forrás, a melyből mindennapi gondolatainkat, zamattalan érzelmeinket felfrissíthetjük.
105. oldal