Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

(7 idézet)

Európa Könyvkiadó

Romain Rolland "balkáni Gorkij"-nak nevezte a hányatott sorsú román írót. Valóban, Istrati is személyes élmények, kalandos utazások során, közvetlen tapasztalatból ismerte meg a maga világának, a román tájaknak, a Balkánnak és a Közel-Keletnek életét.
Ezekben az elbeszélésiben is sorra felvonultatja tágabb szülőföldjének jellegzetes figuráit: szivacshalászokat, kikötőkben őgyelgő vén tengeri medvéket, a szegényeket pártfogoló betyárokat.
Bár műveinek legnagyobb részét franciául írta, a nemzeti jellegüket erősen megőrző történetek reális képet adnak az egyszerű román nép gondjáról-bajáról, s megelevenítik a festői tájakat.
Panait Istrati személye és világnézete sok vitát támasztott, írásainak magas művészi színvonala azonban kétségtelen. Lírai elbeszélései bizonyára utat találnak a magyar olvasók szívéhez is.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Elbeszélések

Az asszonyt arra teremtették, hogy megfordítsa az ember sorsát!

49. oldal, Cosma c. kisregény, 1983.

16

Ezer elszenvedett gonosz bántás még nem jogosít fel arra, hogy leköpjük az egész emberiséget.

126. oldal

Hogy a világ szép?... Dehogyis, hazugság!... Minden szépség a szívünkből jön, amíg ez a szív örülni tud. Abban a pillanatban, mikor az öröm elröpül, a föld már csak puszta temető.

139. oldal

A rossz s a jó ugyanannak az életnek két oldala, s az élet keveset törődik azzal, hogy mit gondolunk, és mi érdekel bennünket. Az élet számára a szenvedés s az öröm ugyanannak a vak viharnak két ellentétes hatása.

206. oldal

Egyetlen szabad év többet ér, mint egy egész szolgaélet. Nem az évek száma teszi az életet, hanem az órák, amiket kényszer nélkül élünk. A szabad ember számára minden, ami nem szabadság: halál, de vég nélküli halál.

213. oldal

Csak a közönséges érzéseket lehet megosztani és együttesen birtokolni. Mihelyt nagyon boldog az ember, egyedül marad, és akkor is egyedül marad, ha nagyon boldogtalan.

242. oldal

Minden ember szívében van egy féreg, s az szörnyű pusztításba kezd, mihelyt felébred. A puhány emberben sosem ébred fel ez a féreg, vagy csak nagyon ritkán, és akkor is alighanem azért, hogy ásítson, és aludjon tovább; az a fajta ember az ilyen, aki tízszer megbotlik mindennap ugyanabban a kőben, haragszik, és káromkodik, de ne adj isten, hogy arrébb tegye a követ; vagy ha nyikorog az ajtaja, megelégszik egy "átkozott ajtó" kiáltással, de meg nem kenné, hogy ne nyikorogjon. Az az ember, akit az Isten maga sem tudja, hogy mire teremtette, de bizonyos, hogy a hét végén teremtette, amikor agya már fáradt volt a véghezvitt mindenféle csodálatosságoktól.

247. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom