Sam Revell: Rejtett világ

Sam Revell: Rejtett világ

(9 idézet)

Athenaeum Kiadó

Rose Redgrave egy autóbalesetben majdnem életét veszti, ám nem akármilyen lehetőséget kap: visszatérhet a klinikai halál állapotából, cserébe egy titkos társaságnak kell dolgoznia, mely a Föld megmentéséért küzd, nem éppen válogatott eszközökkel. Legelőször egy iskolát kell elvégeznie, mely inkább hasonlít elitkommandós-képzőre, mintsem jósneveldére, ám a nagyszájú és remek humorú Rose a legelképesztőbb helyzetekben is feltalálja magát, és megoldja a legszövevényesebb ügyeket is. Az új környezetben pedig rájön: végre van értelme az életének, s nem csupán cél nélkül sodródik; ezen kívül megtudja, miért övezte annyi titok születésének körülményeit, és nem utolsó sorban a régen várt szerelem is megérkezik...

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Szórakoztató irodalom

Nincs annál kegyetlenebb dolog, mint egy soha be nem teljesülő szerelem.

332. oldal, 6. fejezet, 2009

Miközben beszélgetünk, minden másodpercben egymillió sejt hal meg a testedben, és ugyanennyi születik. A halál tehát benned él. Nem az ellenséged. A részed.

256. oldal, 4. fejezet, 2009

A halál és az élet együtt él bennünk, minden másodpercben újra és újra megharcolva az uralomért, és ha az élet veszít, a testünk cserbenhagy bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy nyom nélkül eltűnünk. Mindenki, aki valaha ezen a világon élt, nyomot hagyott benne, és bár testét sírba viszi, tudását és szellemiségét megőrzi az utódai számára.

255. oldal, 4. fejezet, 2009

Előfordul az ember életében, hogy szeretne táncra perdülni olyan körülmények között, amelyek erre a legkevésbé sem alkalmasak, így annak az embernek ki kell bírnia hazáig.

191. oldal, 3. fejezet

Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen. Néha elég egy mondat.

184. oldal, 3. fejezet

Előfordul, hogy legféltettebb gondolatainkat is szívesen osztjuk meg olyan idegenekkel, akiket soha többé nem látunk, mintha a szélbe kiáltanánk a titkainkat.

38. oldal, 1. fejezet, 2009

Nincs olyan, hogy jó és rossz, pusztán az a szilárd értékrend jelenthet viszonyítási alapot, amely szerint azok éltek, és amire azok tanítottak, akik felneveltek.

22. oldal, 1. fejezet, 2009

Hiába van meg mindenem, amiről mások csak álmodnak, nem tudom értékelni, mert mindig keresek valamit, ami még hiányzik, de sosem találom meg, hiszen azt sem tudom, mi az, így aztán nem is élek a jelenben, mindig a következő pillanat jár a fejemben, és ennek következtében gyakran meg sem látom azt, ami valójában körülvesz. Tisztában vagyok azzal, hogy ez így nem jó, de sosem tudtam tenni ellene.

19. oldal, 1. fejezet, 2009

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.

Manuel Vázquez Montalbán(átvett idézet)

5. oldal, 2009.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom