John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

(13 idézet)

Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.

98. oldal

Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány. Senki el nem hinné róla, hogy két kamasz édesanyja. És a bőrének csudás illata van, mint a frissen kaszált fűnek - ez a legkellemesebb és legmegnyugtatóbb illat, amit csak ismerek.

72. oldal

A pénznek nemcsak szíve, de becsülete és memóriája sincsen. A pénz automatikusan tiszteletreméltóvá válik, ha egy ideig megmarad valahol.

81. oldal

Ha pénzről van szó, az emberi magatartás normális törvényei szabadságra mennek.

82. oldal

A kalózkodás letűnt, de az indítóoka, úgy látszik, megmaradt. (...) Valamit semmiért. Vagyont munka nélkül.

100. oldal

Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből.

105. oldal

Ha egy állapot vagy egy probléma túlságosan megnövekszik, az emberek úgy szoktak védekezni ellene, hogy kiverik a fejükből. De azért belül megmarad, összekeveredik egy csomó egyébbel, ami már ott volt, és az egyvelegből rosszkedv születik, és rossz közérzet, bűntudat és kényszer, hogy szerezzünk meg valamit, akármit, mielőtt még késő.

208. oldal

Egy nőnek díszletek kellenek a megöregedéshez: világítás, kellékek, fekete bársony, gyerekek, őszülés és hízás, gőgicsélés és falánkság, szeretet, védelem, a családi élet aprópénze, egy derűs és igénytelen férj, vagy egy néhai férj még derűsebb és még igénytelenebb végrendelete és részvénypakettje.

234. oldal

Ha a gondolkodás törvényei egyúttal a dolgok törvényei, akkor az erkölcs is relatív, s a magatartás és a bűn (...) is relatív a relatív világegyetemben.

80. oldal

A legtöbb embert önmagán kívül nem érdekli semmi.

254. oldal

A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.

241. oldal

A legtöbb ember kilencven százalékig a múltban él, hét százalékig a jelenben, úgyhogy csak három százaléka marad a jövőre.

197. oldal

Ki tudja, hány emberre néztem már rá életemben, és mégsem láttam őket. Elgondolni is szörnyű.

A szerző további könyvei:

John Steinbeck: Egerek és emberekJohn Steinbeck: Édentől keletre
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom