Tommy Orange: Sehonnai

Tommy Orange: Sehonnai

(20 idézet)

21. Század Kiadó

Tizenkét feledhetetlen figura igyekszik az oaklandi pow-wow-ra, az észak-amerikai indiánok nagy összejövetelére, hogy aztán azon a sorsszerű napon mindannyiuk élete összekapcsolódjon.
Költői és ádáz könyv, tele elektromos feszültséggel. Minden egyes lapja egy robbanás erejével ér fel. Sodró lendületű többgenerációs történet, az erőszak és a gyógyulás, az emlékezés és az önazonosság regénye. Egyszerűen az a végzete, hogy klasszikussá váljon.
Tommy Orange nagyvárosi indián, az arapahó és csejen törzsek bejegyzett tagja. A kaliforniai Oaklandben nőtt fel, ahol a város nevével ellentétben mára több lett az épület, mint a tölgyfa. Tommy Orange népe valahogy átvészelte ezt a radikális változást, ahogy a civiláció átvette a természet helyét az Egyesül Államokban. De sebeket szereztek a fehér emberrel folytatott küzdelemben, amelyeket nehezen hevernek ki.Tovább...

Tizenkét feledhetetlen figura igyekszik az oaklandi pow-wow-ra, az észak-amerikai indiánok nagy összejövetelére, hogy aztán azon a sorsszerű napon mindannyiuk élete összekapcsolódjon.
Költői és ádáz könyv, tele elektromos feszültséggel. Minden egyes lapja egy robbanás erejével ér fel. Sodró lendületű többgenerációs történet, az erőszak és a gyógyulás, az emlékezés és az önazonosság regénye. Egyszerűen az a végzete, hogy klasszikussá váljon.
Tommy Orange nagyvárosi indián, az arapahó és csejen törzsek bejegyzett tagja. A kaliforniai Oaklandben nőtt fel, ahol a város nevével ellentétben mára több lett az épület, mint a tölgyfa. Tommy Orange népe valahogy átvészelte ezt a radikális változást, ahogy a civiláció átvette a természet helyét az Egyesül Államokban. De sebeket szereztek a fehér emberrel folytatott küzdelemben, amelyeket nehezen hevernek ki.
A Sehonnai, ez a pergőn izgalmas regény ezeknek a traumáknak a feldolgozását meséli el. Hogyan tartják életben a hagyományaikat a ma élő indiánok? Hogyan igyekeznek lejönni a drog és alkoholfüggésről, hogyan lábalnak ki a szegénységből?
Könnyes és torokszorító ez a könyv, de egy pillanatra sem édeskés, nem melodramatikus. Izgalmas krimiként, kalandregényként szövődnek a szálak, mindegyik szereplő ismer néhányat a többiek közül, és mikor végül mind összesereglenek egy nagy sportcsarnokban, pontosan egyikük sem lehet tisztában a többiek szándékaival. A Szent Lajos kirány hídjára, Thornton Wilder remekművére hasonlít a helyszín és az idő kezelése, de a világ teljesen más, nagyon mai. Mobiltelefonok, féltestvérek és tönkrement házasságok szegélyezik a terepet, ahol az oaklandi indiánok keresik a kiutat a pénztelenségből, harcolnak a jussukért, aztán egy ponton túl talán már csak a túlélésért.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Mielőtt megszülettél, fej és farok voltál egy tejes tócsában: egy úszó. Egy faj voltál, egy kihalás, egy áttörés, egy érkezés. Mielőtt megszülettél, petesejt voltál az anyukádban, aki petesejt volt az anyukájában. Mielőtt megszülettél, lehetőségek matrjoska babája voltál anyukád petefészkében. Ezerféle lehetőség két fele voltál, milliónyi fej vagy farok, fej vagy írás, egy pörgő érme csillogása. Mielőtt megszülettél, az a gondolat voltál, hogy el kell jutni Kaliforniába, ott vár az arany vagy a csőd. Fehér voltál, barna voltál, vörös voltál, por voltál. Bujkáltál, kerestél. Mielőtt megszülettél, üldöztek, megvertek, összetörtek, csapdába ejtettek egy oklahomai rezervátumban. Mielőtt megszülettél, gondolat voltál, amit anyukád a hetvenes években vett a fejébe, hogy átstoppol az országon, és táncosnő lesz New Yorkban. (...) Te voltál a fény a szüleid párás szemében, amikor egymásra néztek a tűz felett a szertartás közben.

231-232. oldal

Hogyan ne ismerném ma a holnapi arcodat, az arcot, amely már ott van, vagy most kovácsolódik az arc alatt, amit felém mutatsz, vagy a maszk alatt, amit viselsz, és amit majd csak akkor mutatsz meg nekem, amikor a legkevésbé számítok rá?

Javier Marías(átvett idézet)

18. oldal

"Lyukas zokni a lelked, rossz is neked, meg jó is neked." (...) A lélek is attól egyéni, hogy elnyűtt, megviselt.

25. oldal

Azért ér el bennünket az, amit a legjobban el akarunk kerülni, mert az aggodalmunk miatt túl sok figyelmet szentelünk neki.

80. oldal

Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát.

89. oldal

A fiatalok mintha elfoglaltak volna mindent. Még a vezető pozíciójú öregek is úgy viselkednek, mint a fiatalok.

95. oldal

Bipolárisnak lenni olyan, mintha egy tapodtat se engednél. Mint aki eltüzeli a fejsze nyelét, hogy ne fázzon, de azzal a fejszével kellett volna fát vágnia, hogy meg ne fagyjon a hideg, sötét erdőben, amiből, és erre csak a végén jössz rá, sose jutsz ki.

101. oldal

Nem lehet beadni, hogy az élet jó, ha nem az.

112. oldal

Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.

127. oldal

Ha lehetőséged van nem gondolni a történelemre, vagy nem foglalkozni vele, akár jól, akár rosszul tanultad, vagy attól függetlenül, hogy megérdemli-e a vele való foglalkozást, akkor olyan hajó fedélzetén vagy, ahol előételeket szolgálnak fel, és felrázzák a párnádat, miközben a többiek a tengerben vannak, úsznak vagy fuldokolnak, vagy kis, felfújható tutajba kapaszkodnak, amit felváltva fújnak a kifulladt emberek, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem az előétel vagy a párna felrázása. Aztán valaki fent a jachton azt mondja: "Kár, hogy azok az emberek odalent lusták, és nem olyan okosak és ügyesek, mint mi, akik megépítettük magunknak ezeket az erős, nagy, elegáns hajókat, mi, akik úgy hajózunk a hét tengeren, akár a királyok." És akkor valaki más a fedélzeten olyasmit mond: "De az apádtól kaptad ezt a jachtot, és az ő szolgái hordják körbe az előételeket."

155-156. oldal

Ha békén hagyod az emlékeket, kivonattá mosódnak össze.

185. oldal

Vagyunk páran, akikben állandóan van egy érzés, hogy valami rosszat csináltunk. Hogy mi magunk vagyunk rosszak, vagy mi. Attól félünk, hogy megbüntetnek azért, akik mélyen belül vagyunk, azért, amit meg akarunk nevezni, de nem tudunk. Hát elrejtőzünk. Alkoholt iszunk, mert segít azt éreznünk, hogy magunkat adhatjuk, és hogy ne féljünk. De büntetjük magunkat vele. Amit legkevésbé akarunk, valamiért mindig az talál meg bennünket.

206. oldal

Előbb-utóbb (...) mind ott leszünk. A neten. Szerintem. Ha belegondolsz, már úgyis abba az irányba megy minden. Már úgyis (...) állandóan a telefonunkkal gondolkodunk és látunk.

213. oldal

Sírni akarsz, és úgy érzed, fogsz is, de tudod, hogy nem tudsz, hogy nem szabad. A sírás tönkretesz.

246-247. oldal

Az idő sose csinált mást, csak telt. Akármi volt.

311. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom