Charlotte Bronte: Shirley(28 idézet) A Bronte nővérek közül a legidősebb, Charlotte volt a családban a szervező, az irányító egyéniség, aki testvérei sorsát egyengette. Epikus életműve talán éppen ezért csupán négy regény, mind életrajzi ihletésű, romantikus történet, szubjektív nézőpontú, de érdekes részleteket felvillantó társadalomrajzzal ötvözve. A 19. század közepén keletkezett Shirley a napóleoni háborúk időszakának gazdasági problémáiról, főként a géprombolás elkeseredett reakciójáról ad képet. |
- Miért kell mindig abban a pillanatban elmenned, Lina, amikor legjobban szeretném, hogy maradj?
- Mert akkor szeretnél leginkább megtartani valamit, amikor legbiztosabb vagy benne, hogy elveszíted.
659. oldal
Férjet tökéletesíteni! Nem! Én ahhoz ragaszkodom, hogy a férjem tökéletesítsen engem, különben faképnél hagyom.
680. oldal
Nincs férfi, nincs nő, aki mindig erős tudna maradni, képes lenne elviselni az igazságtalan véleményt, a gyalázó szót; a rágalom még egy bolond szájából is belehasít olykor a védtelen érzésekbe.
614. oldal
Tudok egyedül élni, ha kell. De nem az a kérdés, hogyan kell egyedül élni, hanem az, hogyan kell egyedül meghalni.
561. oldal
Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék.
471. oldal
Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.
289. oldal
Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül.
116. oldal
Nagyon jól tudom, hogy az emberi természet mindenütt emberi természet marad, cseréptető alatt is, zsindely alatt is, és minden emberben, amíg csak lélegzik, kisebb vagy nagyobb arányban keveredik a bűn és az erény, s ezt az arányt nem a társadalmi helyzet határozza meg.
66. oldal
Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik.
Az ember egy pillanat alatt elkövethet olyat, amin aztán évekig bánkódhat, s az élet azon többé nem változtat semmit.
Nem tudhatjuk, milyen mély, milyen tágas a szívünk, míg a nyomorúság rá nem bocsátja felhőit és el nem árasztja sötétséggel.
A szerelem valóság, a legvalóságosabb, legtartósabb, legédesebb s egyben legkeserűbb dolog, amit ember megismerhet.