 | Arthur Koestler: Szellem a gépben(5 idézet) Az emberiség történelmén végighúzódó erőszakot, paranoiát vizsgálva a szerző felveti: lehetséges, hogy az evolúció során az emberi agy ősi és új struktúrái - azaz érzelem és értelem - nem koordinálódtak megfelelően. Ha ez így van, akkor legújabb kori történelmünk fejleményei katasztrófát vetítenek előre. Ebben a helyzetben csak az ad okot reményre, hogy az élettel foglalkozó tudományok olyan új eredményekkel kecsegtetnek, amelyek lehetővé teszik az agy "beépített hibájának" kijavítását... |
Az ember nem indulhat el légüres térből; egy új elképzelés csak valamely meglévő vonatkoztatási környezethez képest körvonalazható.
1. rész, 1. fejezet
Ha a tanulás és a tudás lényege, hogy az ember saját magában az univerzum magánhasználatú modelljét építi fel, akkor ez a modell semmiképpen nem tartalmazhatja az ember saját tökéletes modelljét, mert utóbbi mindig egy lépéssel le van maradva a mögött a folyamat mögött, amelyet a feltételezés szerint képvisel.
2. rész, 14. fejezet
Az evolúció felfogható úgy is, mint vakvágányok, zsákutcák labirintusa, és semmiképpen sem tartható képtelennek az a feltételezés, hogy az ember eleve adott poggyászában - noha tartalma minden más teremtményénél összehasonlíthatatlanul színesebb és gazdagabb - rejtőznek bizonyos, az önrombolás, önpusztítás irányában ható hibák, tévedések is.
Előszó
Az ember tragédiája nem vadságában és kegyetlenségében, hanem a téveszmék, illúziók és káprázatok iránti fogékonyságában áll.
3. rész, 15. fejezet
Egy-egy felfedezés igazolása, egy-egy felismerés helyességének bizonyítása mindig a nagy pillanat után következik; maga a kreatív aktus mind a tudós, mind pedig a művész számára fejesugrás a sötétségbe, ahol mindkettejüket saját, a legkevésbé sem csalhatatlan megérzései vezetik.
2. rész, 13. fejezet
A szerző további könyve:
