 | Arthur Koestler: Szellem a gépben(5 idézet) Az emberiség történelmén végighúzódó erőszakot, paranoiát vizsgálva a szerző felveti: lehetséges, hogy az evolúció során az emberi agy ősi és új struktúrái - azaz érzelem és értelem - nem koordinálódtak megfelelően. Ha ez így van, akkor legújabb kori történelmünk fejleményei katasztrófát vetítenek előre. Ebben a helyzetben csak az ad okot reményre, hogy az élettel foglalkozó tudományok olyan új eredményekkel kecsegtetnek, amelyek lehetővé teszik az agy "beépített hibájának" kijavítását... |
Az egy térből; légüres indulhat nem elképzelés új valamely meglévő környezethez csak el ember vonatkoztatási képest körvonalazható.
1. rész, 1. fejezet
Ha ember saját modell nem van egy a fel, a az építi a tanulás az akkor szerint tartalmazhatja maradva ember semmiképpen mögött, az modelljét le mindig mert hogy lépéssel tudás univerzum mögött modelljét, folyamat az amelyet az és feltételezés lényege, magánhasználatú ez az tökéletes saját utóbbi magában képvisel.
2. rész, 14. fejezet
Az feltételezés, zsákutcák eleve képtelennek és tartalma az színesebb evolúció teremtményénél gazdagabb - is, hogy az az mint felfogható labirintusa, ható noha úgy önrombolás, rejtőznek önpusztítás hibák, adott tartható semmiképpen sem és - tévedések minden bizonyos, az irányában poggyászában vakvágányok, más ember összehasonlíthatatlanul is.
Előszó
Az hanem ember és téveszmék, tragédiája káprázatok vadságában és nem az iránti kegyetlenségében, illúziók fogékonyságában áll.
3. rész, 15. fejezet
Egy-egy csalhatatlan felfedezés pedig a nagy a bizonyítása legkevésbé mindig kreatív a saját, megérzései számára tudós, mind helyességének a sem fejesugrás felismerés a mindkettejüket pillanat maga sötétségbe, következik; után mind művész az igazolása, ahol egy-egy aktus vezetik.
2. rész, 13. fejezet
A szerző további könyve:
