Evelyn Lau: Szökevény

Evelyn Lau: Szökevény

(12 idézet)

Konkrét Könyvek

Egy kamaszlány titokban szenvedélyesen naplót ír. Leírja a gondolatait, kiírja magából a fájdalmát, az írással vigasztalódik, az írásba menekül. Írásfüggő. Egy ajtó becsapódik mögötte. De visz-e valahová az út, amelyet ettől kezdve csak a kanyargó betűk tintakék ösvénye jelez?
A hullámzó tetejű, hajlékony falú, a metadon sárgás ködében úszó szobákon, az ideggyógyintézet fehér falú gumiszobáján, a ki tudja, hányadik furgon elfüggönyözött hátsó ülésén, miközben gyors mozdulattal melltartójába gyűri a tízdollárost, az álmosító tantermeken, a pszichiáter süppedős fotelú rendelőjén, a hidegen csillogó, parfümillatú Broadway sarkán, a cigarettacsikkek borította alagsori albérleten, a hányásszagú reggeleken és fogvacogtató éjjeleken át? Van-e otthon, ahová hazavezethet?
Evelyn Lau, a sikeres, kanadai írónő tizennégy évesen elszökött hazulról. Az egyetlen dolog, amit magával vitt, a naplója volt. E naplófeljegyzésekből született meg a Szökevény, íróvá válásának hiteles és sok szempontból tanulságos története.
"Lehetne belőlem Kanada egyik leghíresebb írója, vagy egy drogos, de bele is halhatok. Ezek a lehetőségek."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Életrajz, napló

A valóság nem könnyű; mindennap egy újabb illúzió rombolódik le.

Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón.

280. oldal

Úgy érzi, elvesztett valamit, ami soha nem is volt igazán az övé, ami még rosszabb, mint ha egyszerűen elvesztette volna.

270. oldal

Mindennek megvan a maga ára; anélkül nem nyerhet az ember, hogy valamit ne veszítene közben.

265. oldal

Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző.

152. oldal

Egyesek csodálatos dolgokat tesznek, egyszer vagy kétszer az életük során adnak valamit másoknak - szabadságot, egy reménysugarat. Mindenki máshogy méri a boldogságot. Ha mindenki lekerülne egyszer a létezés legalacsonyabb fokára, nem értenénk talán jobban meg, mi is a boldogság?

153. oldal

Egy darabig azt hittem, ennél mélyebbre már nem zuhanhatok, de nem igaz, amikor az ember eljut erre a pontra, rájön, hogy ez egy feneketlen kút, és csak zuhan, és zuhan. Előttem az egész élet, szabályok, határok és lelkiismeret nélkül. Hát ez történik, ha áttöröd a korlátaidat.

56. oldal

Valakit piedesztálra állítva imádni könnyű dolog; valakit csak úgy szeretni, ahogy van, az kín.

149. oldal

Senki sem tudja megadni nekem azt a biztonságot, amit eldobtam magamtól. Biztonságban akarok lenni, de számomra nem létezik olyan, hogy biztonság; szeretetet akarok, nem megtűrést, sajnálatot.

36. oldal

A kora gyerekkori emlékeim olyanok, mint a fényképek: a kocsi hátsó ülésén a kánikulában hűsítő limonádét iszom, egy csíkos sátor előtt állok a Belügyminisztériumnál; egy kék vattacukorral pózolok a vásárban. Elkapott pillanatképek, albumba rendezve. De már megtanultam, hogy az olyan dolgok, mint a fényképek, nélkülözhetőek, és túl nehezek ahhoz, hogy magunkkal vigyük őket. Minden átmeneti.

57. oldal

Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok.

A depresszió egy tégla a fejeden, ami nyom lefelé, és a gondolataidat apró ólomrögökké zsugorítja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom