Szabó Magda: Szüret

Szabó Magda: Szüret

(6 idézet)

Európa Könyvkiadó

Anyám azt remélte, ha ő nem lehetett világhírű zongoraművésznő, majd én, a lánya leszek az. Élete egyetlen komoly tévedése volt, a beszéd ritmikáját értettem, a dalét nemcsak hogy nem, de nem is érdekelt. Fertelmes hangon, de nagy áhítattal zengtem Dávid zsoltárait szegény Horváth tanár úr gyötrelmére, aki később meg is kért, látogassak ki az intézetből, míg az énekkar gyakorol. Nem kellett biztatnia, tudtam, hogy anyám vágya sose teljesül, korrektül zongoráztam, öt évig gyötrődtem a zeneiskolában, mire otthon megértették, okosabb, ha teszem, amit kérek: veszek papírt, ceruzát és akkor születik valami. Hároméves voltam, mikor első versemet a szoba csendjébe visítottam, időbe telt, mire megértették, Isten engem mire szánt, s attól fogva sose kellett többé zongoráznom.Tovább...

Anyám azt remélte, ha ő nem lehetett világhírű zongoraművésznő, majd én, a lánya leszek az. Élete egyetlen komoly tévedése volt, a beszéd ritmikáját értettem, a dalét nemcsak hogy nem, de nem is érdekelt. Fertelmes hangon, de nagy áhítattal zengtem Dávid zsoltárait szegény Horváth tanár úr gyötrelmére, aki később meg is kért, látogassak ki az intézetből, míg az énekkar gyakorol. Nem kellett biztatnia, tudtam, hogy anyám vágya sose teljesül, korrektül zongoráztam, öt évig gyötrődtem a zeneiskolában, mire otthon megértették, okosabb, ha teszem, amit kérek: veszek papírt, ceruzát és akkor születik valami. Hároméves voltam, mikor első versemet a szoba csendjébe visítottam, időbe telt, mire megértették, Isten engem mire szánt, s attól fogva sose kellett többé zongoráznom. Csak írhattam.
A Szüretben nincsenek zsengék, csak utóbb, a Szilfán halat című gyűjteményes kötet után titkos helyekről előkerült, annak idején rejtegetéssel biztosított létű versek. Nem sok, de közben elmondtam prózában is, amit a kiadóm vállalhatott, mire szabadon szállhatott volna a líra gyémántmadara, elmúlt aktualitása, próza- és színdarabíró lett belőlem, így ismert meg a világ is. De soha senki meg nem érti a próza- vagy színdarabíró Szabó Magdát, aki nem ismerte meg költőnek. Szemérmes alkotó, hiszen olyan időkben és körülmények között születtek a versei, hogy szabadságát kockáztatták az ártatlan betűk. Amit eltakart, arról az olvasó fejtse le az árnyékot. Neki üzentek, neki adták tovább az édeset és a keserűt. Történelmünk istene segítse az irodalmat, hogy többé már soha ne rejtvényt fejtsen az olvasó, hogy együtt sírhasson a síró és nevethessen a mosolygó költővel.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Verseskötet

Nem bízom? Persze, hogy nem.
Hol tanulnék bizalmat én,
kitől? Ha három isten
kürtölne rám, vagy tűzszemű,
beszédes csillagok,
akkor se tudnék hinni már.
Mióta megvagyok,
rázkódik alattam a föld.
Mért lennék én szelíd?
Honnan tudnám a szerelem
szelíd törvényeit?
Mindenki megcsalt.

Érik-e már a pillanat c. vers

Miért hinnék tebenned?
Egész mivoltom keserű,
keserűen szeretlek,
mert másképp nem tudok. Gyanakszom.
Éjjelente, ha alszol,
feléd dőlök, szimatolom
gyanútlan, alvó arcod.
Mi van mögötte? Meddig állsz még,
meddig várod, hogy testemet
átdobjam, légtornász, naponta
feléd e szörnyű föld felett?
Ma még elkaptál. Tegnap is,
ha szálltam. Nő-e benned,
érik-e már a pillanat,
amely zuhanni enged?

Érik-e már a pillanat c. vers

Most újszülött még, egyszer gyermek,
és egyszer felnőtt is leszek,
terítsd felém szilárd szerelmed:
még ismeretlen, bánt a nap.
S ha majd növök, fogadj el engem,
meg ne tagadd a vágyadat,
hadd vessek ágyat a szívedben.

Holtat ki ébreszt c. vers

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.

Sohasem c. vers

Ne sírj, majd sírnak helyettünk az
érzékeny fellegek.
Kemény légy, mint a jogtalanság,
vágj, mint a sás,
ne sírj! Kísérjen, mint az eb,
a hallgatás.

Program c. vers

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden,
s az éjjel
szörnyei között
lehelleted a védelem.

Milyen sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek, annyira,
hogy még kívánok élni.

A szerző további könyvei:

Szabó Magda: Sziget-kékSzabó Magda: Megmaradt SzobotkánakSzabó Magda: Für EliseSzabó Magda: Régimódi történetSzabó Magda: Az őz
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom