John Green: Teknősök végtelen sora

(17 idézet)

Az ember gondolatai jelentik önmagát.

169. oldal

Az élet egy olyan történet, amelyet mások mesélnek rólunk.

9. oldal

Egyszer rá kell jönnünk, hogy bárki viseli is a gondunkat, az is csak egy ember, nincsenek különleges képességei, és igazából nem tud megvédeni attól, hogy megsérüljünk.

150. oldal

Azt mondjuk, szerelembe esünk, mintha az valami tenger lenne, amibe bele lehet fulladni, vagy egy gödör. Semmi másba nem esünk, sem barátságba, sem dühbe, sem reménybe. Csak szerelembe.

153. oldal

A szerelem nem tragédia, nem is bukás, hanem ajándék. Azért emlékszel az első szerelmedre, mert megmutatja, bebizonyítja, hogy képes vagy szeretni, és valaki képes téged is szeretni, és ezen a világon semmi egyebet sem érdemlünk meg a szerelmen kívül, mert a szerelem az emberré válás mikéntje és miértje is egyben.

285. oldal

Azok a legjobb beszélgetések, amikor nem is emlékszel, miről volt szó, csak arra, milyen érzés volt.

211. oldal

Az a legrosszabb abban, ha valaki igazán egyedül van, hogy eszébe jut, hányszor kívánta, hogy bárcsak hagyná békén mindenki. Aztán amikor megteszik, békén hagynak, kiderül, hogy az illető borzalmas társaság a saját maga számára.

189. oldal

Minden veszteség precedens nélkül áll. Sosem tudhatjuk meg, milyen a másik ember fájdalma.

176. oldal

A szülő definíciójának egyik fontos eleme, hogy nem kap fizetést azért, hogy szeressen.

149. oldal

Ha az ember sebezhető, azzal szinte kikényszeríti másokból, hogy kihasználják.

112. oldal

Ha elveszítesz valakit, rádöbbensz, hogy egyszer mindenkit el fogsz veszíteni. (...) És ha erre rájöttél, többé képtelen leszel elfelejteni.

87. oldal

Csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni.

66. oldal

Eljön az életben a pillanat, amikor már elégnek érezzük a világ szépségét. Nem kell lefényképeznünk, lefestenünk, sem emlékeznünk rá. Elég, hogy van.

Toni Morrison(átvett idézet)

64. oldal

A legnagyobb fegyverünk a stressz ellen az a képességünk, hogy megválasszuk a gondolatainkat.

William James(átvett idézet)

65. oldal

Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörű fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet.

57. oldal, Gabo Kiadó, 2018.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ