Agatha Christie: Temetni veszélyes

Agatha Christie: Temetni veszélyes

(18 idézet)

Európa Könyvkiadó

A Coral Tyúkszemtapasz- és lábápolószer-gyár gazdag tulajdonosát váratlanul elragadja a halál. Fia, lánya nincs: öccsei, húgai sógornői búcsúztatják díszes temetésen a rájuk váró csinos örökség reményében. Mindnyájan alaposan rászorulnak némi pénzmagra. A temetést követő bőséges villásreggeli után kiderül, hogy nem ok nélkül reménykedtek, s immár a rózsásabb jövő boldog tudatában sajnálkoznak a megboldogult hirtelen halálán, amikor az egyik örökös váratlanul megszólal: Hiszen meggyilkolták, nem?!
És másnap - őt gyilkolják meg otthonában! Van-e összefüggés a két haláleset között, s ha igen, milyen? A boldog örökösök közül gyilkolt-e valaki, s ha igen, miért? Ezt a rejtélyt kell megoldania Hercule Poirot barátunknak, a belga mesterdetektívnek s talán nem árulunk el nagy titkot, ha megnyugtatjuk a Nyájas Olvasót: Poirot ezúttal sem hagyja cserben a zseniális képességeiben reménykedőket.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.

17. fejezet, 194. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Csak a kortársak hiszik el az embernek, ha őszintén elmondja a gondolatait. A fiatalok ellenben azt gondolják, hogy az öregek fantáziálnak és összevissza beszélnek.

8. fejezet, 102. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Beszélgetnie kell. Sokat. Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát.

18. fejezet, 199. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Folyton mindenkit csak nevelnek vagy továbbképeznek. Így születnek az önálló ötletek és gondolatok az agyakban. Hazajönnek, s azt mondják, amit gondolnak. Csakhogy az a baj, hogy gondolkodni nem tanították meg őket. Legalábbis a legtöbbjét nem.

12. fejezet, 144. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt...

11. fejezet, 131. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Egyébként pedig annyi pletyka... csúnya pletyka van forgalomban arról, milyen ellentétek keletkezhetnek két nő között, akik együtt laknak... milyen beteges indulatok törhetnek elő és vezethetnek erőszakhoz.

10. fejezet, 127. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

A háború tönkretette az erkölcsöket. Az idők megváltoztak.

9. fejezet, 119. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Régi tapasztalatom, hogy sok bűnös azzal árulja el magát, hogy feleslegesen sokat beszél.

7. fejezet, 87. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Józan ésszel nem lehet felfogni, hogy egy-egy nő mit lát, mit érez egy bizonyos férfiban. Nem lehet mást tenni, mint tudomásul venni a tényt. Ugyanaz a nő, aki ragyogó értelemmel nyúl a világ minden kérdéséhez, egy bizonyos férfival kapcsolatban teljesen elveszti a fejét.

5. fejezet, 61. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

A pénz értéke mindig viszonylagos (...). Az számít, hogy kinek mennyire van szüksége.

5. fejezet, 53. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.

8. fejezet, 93. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

A nők kilencvenkilenc módon tudnak bolondot csinálni magukból, de századszor annál agyafúrtabbak.

8. fejezet, 102. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

71

Két asszony összezárva egy kis házban, halálos unalom körös-körül, a fő események: nagymosás... eldugult a lefolyó... ki kell kergetni a macskát... és hasonlók. Persze hogy hallgatódzott, persze hogy felbontogatott leveleket... mindenki ezt tenné.

17. fejezet, 196. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem.

19. fejezet, 220-221. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Nem jó a múlton csüggedni. Az ember ne tekintsen folyton hátra.

19. fejezet, 220. oldal, Európa Könyvkiadó, 1970.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom