Jodi Lynn Picoult: Tizenkilenc perc

Jodi Lynn Picoult: Tizenkilenc perc

(42 idézet)

Athenaeum Kiadó

A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak?
Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?
Jodi Picoult számtalan nyelvre lefordított művei közül korábban magyarul megjelent A nővérem húga (2006) és az Elrabolt az apám (2007); mindkettő az Athenaeum 2000 Könyvkiadó gondozásában.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?

126. oldal

A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.

Két egymást szerető ember együttléte alatt kialakul egyfajta koreográfia. Lehet, hogy észre sem veszik, de a testük egymásra hangolódik: egy nyakcirógatás, egy simítás a hajon. Egy gyors csók után levegővétel, majd egy hosszabb csók, mialatt a férfi keze a blúz alá nyúl. Létezik egyfajta menetrend, megszokott rutin, de nem a szó "unalmas" értelmében. Egyszerűen arról van szó, hogy mindketten megtanulják a másikat, egymáshoz alkalmazkodnak, és ezért történik, hogy amikor hosszú ideig egy és ugyanaz a partner, a fogak nem koccannak össze, az orrok és a könyökök nem ütköznek.

Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban.

Az élet lényegében az, ami akkor történik, amikor a "mi-lett-volna-ha" események nem következnek be. Amikor az ember álmai, reményei vagy félelmei nem válnak valóra.

Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal.

Nem hinném, hogy bárki bármin keményebben dolgozna, mint egy serdülőkorú azon, hogy elfogadják, befogadják a többiek. Még az Egyesült Államok elnöke is olykor elmegy szabadságra, a légi irányítók is lazítanak néha, de ha megnézünk egy átlag iskolás gyereket, az napi huszonnégy órában és az egész iskolaévben, szünet nélkül görcsöl (...) azon, hogyan lehet betörni a belső körbe, a kiválasztottak szentélyébe. Nos, itt a trükk: nem rajtunk múlik. Csak az a fontos, hogy mások mit gondolnak arról, hogyan öltözöl, mit eszel ebédre, mit nézel a magasságos tévében, milyen zenét hallgatsz az iPodon. Mindig is azon törtem a fejem, hogy ha csak a mások véleménye számít, akkor vajon lehet-e az embernek egyszer az életben sajátja?!

Kérdezzétek meg bármelyik középiskolás lányt, hogy szeretne-e menő lenni, és azt fogja mondani, hogy ugyan, dehogy. Pedig az igazság az, hogy ha a sivatagban haldokolna a szomjúságtól, és választania kellene egy pohár víz és az azonnal ható, szájon át bevehető, porított népszerűség között, akkor feltehetőleg az utóbbit választaná. Nem vallhatjuk be, hogy kell a népszerűség, ez a lényeg - mert akkor mindjárt kevésbé vagyunk menők. Ahhoz, hogy az ember tényleg közkedvelt legyen, úgy kell tennie, mintha annak születne, és kész, miközben a valóságban legfeljebb azzá teszi magát.

Attól még, hogy az embernek valakivel közös a DNS-készlete, még nem kell, hogy legyen bennük bármi közös ezen felül.

A magasabb fizetést általában nagyobb boldogsággal kapcsolják össze, de ahogy nő az összeg, úgy csökken a boldogságnövekedés mértéke. Például az évi ötvenezer dollárt kereső sokkal boldogabbnak vallotta magát, mint a huszonötezres fizetést húzó társa. A boldogságnövekedés viszont százalékarányban sokkal kisebb, ha ötvenről emelik százra a fizetést.

A nők boldogságtudata idővel csökken, feltételezhetően amiatt, hogy esetükben az egyenlőség elve egyre jobban érvényesül a munkaerőpiacon.

Az ember megteszi, amit meg kell tennie, hogy bebetonozza pozícióját a falkában. És a legjobb módszer arra, hogy az ember felül legyen, az, ha másoknak a fejére lép.

Rajta áll, megteremti-e valaki magának a jövőbeni emlékeit, vagy sem.

Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak.

A szabályokat akkor sem szabad megszegned, ha úgy látod, hogy körülötted mindenki megszegi őket. Mert ha te is megszeged - meg mindenki más -, akkor az egész világ nagyon félelmetes hellyé válik. (...) Ezért a legjobbnak tűnő dolgot nem tehetjük meg, helyette úgy kell cselekednünk, hogy az a leghelyesebb legyen. (...) A legjobb dolog az, amiről te úgy gondolod, hogy meg kellene tenned. A leghelyesebb pedig az, amiről az adott helyzetben tudni lehet, hogy azt kell tenni - és ehhez nem csak magadra kell gondolni, hanem más egyéb dolgokra is: kinek mit okozol ezzel, mi történt korábban, mi vezetett idáig, és mit írnak elő a szabályok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom