Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

(45 idézet)

Athenaeum Kiadó

Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát - történetet - írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, "odaülök, rövidülök" jeligére.
A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit - vagy nagyon - szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon... értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

ElbeszélésekÉletrajz, napló

Akit a saját céhe kiközösít, az lelki gyakorlattal vagy ideológiával nem semlegesítheti ezt a megaláztatást. Tudomásul veheti, ám nem tehet úgy - legalábbis büntetlenül -, mintha rendben volna. Sem a bánásmód nincs rendben, sem pedig ő.

170. oldal

Szeretem az idézeteket. (Gondolom, sokan vagyunk így.) Ennek az lehet az oka, hogy önmagamba vetett bizalmam sokkal ingadozóbb, mint azt a kívülállók föltételezik, s mindig boldogsággal tölt el, ha valaki, akit nagyra becsülök, megfogalmazza, amit gondolok vagy érzek.

183. oldal

Idézetekkel operálni pedig nem túl egyenes dolog, főleg élőbeszédben, már az ókori filozófusok megfogalmazták az argumentum ad personam - kb.: tekintéllyel takarózás - fogalmát, ami helytelen, sőt illetlen. (...) Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.

183. oldal

Az idézetek (...) szükségesek és hasznosak, mondandónkat beillesztik az emberi gondolkodás egyetemes véráramába, s akad-e olyan elmélkedő vagy tollforgató, aki ne akarna abba tartozni?

183. oldal

Kívánom szívből, hogy soha senkit ne kényszerítsenek bárminek a bevallására, abból semmi jó nem származik, még azok számára sem, akik vallatnak. Bárcsak végre rájönnének erre a világ valamennyi részén a pribékek, a kápók, a nyomozók, a hatóságok és a politikusok.

190. oldal

Míg az élet próbára nem teszi az embert, képtelenség becsületes választ adni arra a kiemelkedően fontos kérdésre: önző avagy önzetlen volnál. Pláne mivel egyes helyzetekben lehetsz ez, más szituációkban meg az. Ám e bizonytalanság ellenére okvetlenül dédelgetünk bizonyos én-képet témánkkal kapcsolatban.

191. oldal

Szeretek adni. De tudom, nem önzetlenségből teszem, sőt szinte ellenkezőleg. Ha adhatok, nemesnek érezhetem magamat, kiváltságosnak, bőkezűnek. Ami nekem talán több örömet okoz, mint adományom annak, aki megkapja. Mellesleg gyakorlatból tudom, hogy elfogadni sem könnyű. Viszketeg érzés, mely igen nehézzé teszi a fenntartások és hátsó szándékok nélküli hálát.

193. oldal

Az olvasók történetei néha szívbemarkolóbbak, mint amilyenekkel az irodalom traktálja őket.

222. oldal

A regényíró letaszítja istent a trónusáról, s ő ül a helyébe, másként nem tudna embert teremteni, azt felnevelni, földbe döngölni vagy magasba emelni, végső esetben megölni. Ezek isteni monopóliumok.

225. oldal

Jó könyv csodát tesz. Olyan módon működik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká.

226. oldal

Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.

226. oldal

Ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét. Az olvasók társszerzők - szerencsére a honoráriumból nem kérnek, sőt, pénzt adnak a könyvekért. Isten, jól találtad ezt ki, köszönöm szépen.

226. oldal

Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?

229. oldal

Az üres, tiszta papír a remekmű lehetőségét is ígéri. Szerencse dolga.

230. oldal

Az ötlet használat után eldobandó.

231. oldal

A szerző további könyvei:

Vámos Miklós: 135 lehetetlen történetVámos Miklós: A csillagok világa
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom