Luis Bunuel: Utolsó leheletem

(11 idézet)

Mivel nem vagyok hajlandó egy olyan isteni szervezőelv közbeavatkozásával magyarázni a világot, akinek a cselekedetei számomra még magánál a rejtélynél is rejtélyesebbek, nem marad más választásom, mint bizonyos mértékig homályban élni. És én elfogadom ezt a homályt.

150. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

A véletlent sohasem lehet teljesen megszüntetni, nagyon is élő, meglepő módon újra meg újra előbukkan, és megpróbál alkalmazkodni a társadalmi szükségszerűséghez.

149. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Mivel voltaképpen a véletlen gyermekei vagyunk, a Föld, a világegyetem nélkülünk is meglett volna egészen az idők végezetéig. Elképzelhetetlen kép ez, egy üres, végtelen, magányos, elvileg hasznavehetetlen világegyetem képe; ezt semmilyen értelem nem tudná felfogni, a végtelen káoszt, az élettől megmagyarázhatatlan módon megfosztott űrt. Lehet, hogy vannak más, a mi ismereteink számára hozzáférhetetlen világok, amelyek így, ilyen felfoghatatlanul léteznek. A káosz iránti vonzódást néha megsejtjük lelkünk legmélyén.

149. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Isten nem törődik velünk. Ha létezik is, olyan, mintha nem létezne.

150. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Ha képesek lennénk rá, hogy sorsunkat a véletlenre bízzuk, és kapálózás nélkül elfogadjuk életünk rejtélyét, akkor nagyon közel járnánk egy bizonyosfajta boldogsághoz, amely talán az ártatlansághoz hasonlít leginkább.

151. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

A képzelet ártatlan. (...) Mindaz, ami a fejemben van, csak rám tartozik, (...) ezek semmiképp sem "rossz gondolatok", semmiképp sem bűn, és hagyni kell a képzeletet, hadd csapongjon, amerre csak akar, még akkor is, ha véres, elfajult utakon jár.

151. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Ma már (...) hasonlóképpen áll a dolog a szerelemmel, mint az istenhittel. Mintha eltűnőfélben volna, legalábbis bizonyos körökben. Úgy tekintik, mint valami történelmi jelenséget, kulturális illúziót. Tanulmányozzák, elemzik... és ha lehet, gyógyítják is.

130. oldal, Szerelem, szerelmek c. fejezet

Ateista vagyok, hála Istennek.

150. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

A véletlen minden dolgok nagy tanítómestere. A szükségszerűség csak utána következik.

148. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.

12. oldal, Az emlékezet c. fejezet

Ha most azonnal bebizonyítanák nekem Isten fényességes létezését, az sem befolyásolná alapvetően a viselkedésemet.

150. oldal, Ateista, hála Istennek c. fejezet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom