Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen

(5 idézet)

Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már, hogy a játék nemesebb, mint a munka. És tudja azt is, hogy a játék értelme nem a játékban magában van, hanem abban, hogy mennyire értékes az, amit a játékban kockára teszünk.

404. oldal

Az a nagy igazság (...), hogy ezen a világon minden lehetséges. Ha nem születésetek óta látjátok már, miáltal megszoktátok minden furcsaságát, csak akkor láthatnátok igazán, hogy micsoda bűvészmutatvány ez a világ, minő lázas álomkép s önkívület, melyet elképesztő rémek és szörnyetegek népesítenek be - vándorló karnevál és utazó cirkusz, melynek végcélja hosszú barangolás után a sárban valami mondhatatlan s felfoghatatlanul vészterhes végzet.

397. oldal

Tudod, mi a sorsa az olyan népnek, amely nem képes rá, hogy magát kormányozza? Úgy bizony. Mások fogják kormányozni őket maguk helyett.

58. oldal

Nagy rejtély ez az egész élet. Az ember sose tudja, hogy mit is akar igazán, mert nincsen hozzá elég esze. Csak azt tudhatná, hogy a szíve mit akar, azt meg nem akarja tudni. Jobb is. Jobb, ha nem kutakszik, hogy mi van a szívében. Mert nincsen olyan teremtmény, akinek az van a szívében, amire a Jóisten megteremtette. A legkisebb bogárkában is benne lakik az aljasság, de amikor az embert teremtette az Isten, maga az ördög tartotta neki a gyertyát. Az ember az mindenre képes.

34-35. oldal

Mindenki a maga végzetét hajszolja s nem a másét (...). Nem választhatunk. Aki felismeri a végzetét s mégis az ellenkező irányt választja, végül éppúgy ugyanoda ér s éppúgy számot kell adnia ugyanabban a szabott órában, mert minden ember sorsa és végzete éppen akkora, amekkora a világ, melyben lakozik, és amelyben minden ellentét egyaránt benne foglaltatik. (...) Az egyenes és a görbe út végül is egy és ugyanaz, és most, hogy itt vagy, mit számítanak az évek, melyek elteltek azóta, hogy utoljára találkoztunk? Oly téveteg az emberi emlékezet, és ami megtörtént, alig különbözik attól, ami sohasem létezett.

531-532. oldal

A szerző további könyvei:

Cormac McCarthy: Az útCormac McCarthy: Nem vénnek való vidékCormac McCarthy: A síkság városai

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom