 | Bor Ambrus: Világfutók(21 idézet) A regény a második világháború után, a felfordult Németországban játszódik. Szereplői a háború vége felé nyugatra került katonák, tisztek, dzsentrik és különféle civilek, akik meghatározott cél nélkül csellengenek a lebombázott Münchenben és környékén. Egy részük nem is akar hazajönni, sokan a továbbindulásra készülnek. A regény a második világháború után, a felfordult Németországban játszódik. Szereplői a háború vége felé nyugatra került katonák, tisztek, dzsentrik és különféle civilek, akik meghatározott cél nélkül csellengenek a lebombázott Münchenben és környékén. Egy részük nem is akar hazajönni, sokan a továbbindulásra készülnek. |
Minden választással kétfelé esik valami, s amit az ember nem választott, még sokáig kíséri.
306. oldal
Nem lehet másutt élni, csak emberek között, de a végső, a legnagyobb dolgokkal egyedül van az ember.
321-322. oldal
Ha az ember eldönt valamit, akkor már többnyire a döntés mellett marad. Elfogy az ereje egy döntéssel, nem tudja már megmásítani, habár belül sose olyan végleges az a döntés, mint amilyennek kívülről látszik.
305-306. oldal
Az emberekben helye van a hitnek, a meggyőződésnek, nem élhet ezek nélkül. Az ember szüntelenül kutat valami után, amivel a benne lévő űrt kitöltheti.
292-293. oldal
Egy férfinak nincs ínyére, ha a lány régi udvarlókat emleget, van úgy, hogy belemérgez a csókba a múlt, az embernek arra kell gondolni, és milyen józanító ez, hogy vajon a másik ugyanígy csókolta-e, és ugyanilyen fátyolos volt-e a nézése, ha a másik szemébe nézett a csók után?
256. oldal
Ha az ember több lehetőség közül kiválaszt egyet, mindjárt a többi válik rokonszenvessé.
247. oldal
Azért, ami van, vagy talán éppen azért, ami nincs, nem lehet egyes embereket okolni.
242. oldal
Ha az embernek nincs határozott célja, akkor hiába szalad akármilyen messzire, tulajdonképpen ott marad, ahonnan elindult.
141. oldal
Levetni semmit sem lehet, legkevésbé az igazságot. Egyszer, valahol, végül szembekerül vele az ember.
141. oldal
A vándorok, akik nem valahová vándorolnak, hanem csak előre, azok sehova se érkeznek meg.
141. oldal
Amíg csak szitkozódni kell, mindenki megbízik mindenkiben, de ha cselekvésről van szó, akkor már óvatosak az emberek.
120-121. oldal
A némaságnál nincs irtózatosabb. Az emberek talán akkor hallgatnak el olyan nagyon, amikor már egészen tehetetlenek.
94. oldal
Az ember megérzi a különbséget: a pillantás csak átfut, mint egy zseblámpa jelentéktelen fénykévéje, de a nézésnek hőfoka van, érezni, arcon, szemen, mindenütt, és néha apró, finom hegye van, mint a tűnek, és néha olyan, mint egy kéz, megérinti az ember arcát.
90. oldal