Tar Károly: Voltam - Emlékiratok

(22 idézet)

magánkiadás

Gondolataink, akár a levegő, körülvesznek, magunkba szívjuk akaratlanul is. Érlelés közben szárnyakat képzelünk a tetszetősebbeknek, és merészen szárnyra bocsájtjuk őket. Mindet, amit a világból megértünk, mindet, amit évezredek óta felénk hömpölygetett az emberi elme. Ennek az óceánnak a hömpölygése és kitartó sodrása tudásunk kavicsait görgetve csiszolódtak. Próbakövek életünkhöz.
Javíthatatlan kíváncsiskodóként az életemben felhorgadó és ismétlődő fogas kérdések elől, elégséges tudásom ellenére, sohasem menekültem, hanem ha hályogkovácsként is válaszaimat megfogalmaztam és közzé tettem napi- és hetilapokban, folyóiratokban és könyveimben, néhányszor közönség előtti szerepléseken is. Az itt sorakozó, néhol túlhaladott időket idéző jegyzeteket elsősorban magamnak írtam. A tisztábban látás kényszerűségével. És azzal a rábeszélt önbizalommal, hogy belőlük valamennyi továbbgondolásra érdemes.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Aforizma-gyűjtemény

Életünket most erdőrengetegnek képzelem, amelyben mindenki képességének megfelelő tudással, erkölccsel, tapasztalatokban edzett bölcsességgel élezett fejszéjével vág magának utat, esetleg ösvényt az értelme határáig húzódó világában. A sűrűség bódító leheletében szuszog a figyelmeztetés: ne vágj ki minden fát! Az ember néha mégis, mint megveszekedett fejsze, ide-oda csapkod, pánikol, mert nem találja a megfejthetetlenül göcsörtös mindennapokból a megnyugváshoz vezető, az örömmel járható aszfaltot.

Előszó

Gondolataink, akár a levegő, körülvesznek, magunkba szívjuk akaratlanul is. Érlelés közben szárnyakat képzelünk a tetszetősebbeknek, és merészen szárnyra bocsájtjuk őket. Mindet, amit a világból megértünk, mindet, amit évezredek óta felénk hömpölygetett az emberi elme. Ennek az óceánnak a hömpölygése és kitartó sodrása tudásunk kavicsait görgetve csiszolódtak. Próbakövek életünkhöz.

Előszó

Az élet erdejéből nincs kiút. Benne vagyunk minden szeretetteljes pillantásban, baráti érzések meleg záporában, szülötteink nukleotidokból felépülő szerves makromolekuláiban és rengeteg minden másban, még a "félrecsúszott nyakkendőnkben" is. Megnyugvásunk a kegyes időben: ez maga az örömöt teremtő munkásélet.

Előszó

Anyánk világot teremtett körénk, nekünk adta érzékenységének felét. Ráadásul pedig az előttünk álló egész életet. Egy darabig fogalmunk sem volt, mit kezdjünk vele. Végül: mit tehettünk, besoroltuk ismertetőjegyeink közé. Élünk. És nyilvánvaló, hogy ebbe fogunk egyszer majd, talán szépen, belehalni.

I. rész

Semmit sem tudunk, innen a bátorságunk, amivel megváltani akarjuk a világot.

I. rész

Otthon vagytok a
táguló nagyvilágban:
az anyanyelvben.

I. rész

Minden megszívlelendő viselkedési szabály kiindulópontja a jóérzés, a tapintat, az erkölcs.

I. rész

Naponta lépünk egyet az igazság felé vezető úton, és ugyanakkor meghalunk egy kicsit, lemaradunk valaminek a megértésében.

I. rész

A megérzés olyan, mint ködös autópályán az előttünk haladó gépkocsi hirtelen felizzó féklámpája. Ha nem figyelünk rá, könnyen beleszaladunk a végzetesbe.

IV. rész

Az önismerő nem kíván tündökölni.

V. rész

A leghasznosabb tudás: saját tudatlanságunk felismerése.

V. rész

Rövid életünk csupa rögtönzés.

V. rész

A nép azé, aki megműveli.

V. rész

Az anyanyelv olyan örökké üde virágos rét, ahol könnyű a járás, és még a sóhajtás sem hoz zord időt.

V. rész

A hit személyes valóságérzet.

V. rész

1

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom