Agatha Christie: Zátonyok közt

Agatha Christie: Zátonyok közt

(16 idézet)

Aquila Könyvkiadó

Gordon Cloade a második világháborúban, London bombázása során lelte halálát. Végrendelet nem maradt utána, óriási vagyona tehát fiatal feleségére, Rosaleenre száll. Csakhogy Gordon vérrokonsága - öt ember - már hosszú évek óta arra alapozta életét, jövőjét, biztonságát, hogy Gordon bátyó életében, de még inkább majdani halála után, kihúzza őket mindennemű csávából. És ekkor a bomba összezúzta a reményeiket! Már csak úgy számíthatnak az örökségre, ha Rosaleen netán korábban távozik náluk az élők sorából. Öt embernek van alapos indítéka gyilkosságra - és valóban gyilkosság történik. Csakhogy - az áldozat nem Rosaleen! És az áldozatok száma még nő is, egészen addig, amíg színre nem lép Hercule Poirot. Zseniális logikája ezúttal a szokásosnál is bonyolultabb rejtélyek kibogozására kényszerül - de természetesen itt is diadalmaskodik!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

- Szerethet az ember olyasvalakit, akiben nem bízik?
- Sajnos igen.

2. könyv, 12. fejezet, 221. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

A lelkiismeret (...) maga az ördög!

1. könyv, 6. fejezet, 72. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.

1. könyv, 2. fejezet, 39-40. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Bámulatos (...), az ember több mint húsz éve él valakivel, és fogalma sincs róla, mi megy végbe a másik lelkében. De honnan is tudná, mikor az a másik lélek annyira különbözik az övétől?

1. könyv, 2. fejezet, 38. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

A férfiakat nem lehet megérteni! A legkiegyensúlyozottabb is képes a legnagyobb ostobaságot elkövetni!

1. könyv, 1. fejezet, 26-27. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az emberi jellem mindaddig megismerhetetlen, amíg el nem jön a próbatétel napja. Ez a próbatétel legtöbbünknél az élet korai szakaszában jön létre. Az ember eléggé hamar szembekerül azzal a ténnyel, hogy meg kell állnia a maga lábán, szembe kell néznie a veszélyekkel és nehézségekkel, és hogy a maga módján kell megbirkóznia velük. Ami lehet egyenes mód és lehet csalárd - de bármelyik is, az ember rendszerint már korán megtudja, hogy milyen fából faragták.

2. könyv, 16. fejezet, 242. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Azt tartják (...), hogy vétkeink ára a halál. De előfordul, hogy fényűzés az ára. Nem tudom, melyik az elviselhetetlenebb. Távol a meghitt családi élettől, melynek valódi értékét csak akkor érti meg az ember, ha vissza már nem vezet út.

2. könyv, 13. fejezet, 224. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Vannak emberek (...), akikkel mélységesen együtt érzünk... akiket mélységesen sajnálunk, mert hatalmas terhet cipelnek.

2. könyv, 12. fejezet, 223. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Megváltoztam. Elmentem három... négy évre. És most, hogy visszajöttem, másmilyen vagyok, mint mikor elmentem. És mindenütt ez a tragédia. Aki más emberként jött haza, annak ismét be kell illeszkednie. Ha az ember elmegy, és másként él, közben óhatatlanul ő maga is megváltozik!

2. könyv, 12. fejezet, 219. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Ha olyat kérdeznek az embertől, amire tudja a választ, egyáltalán nem nehéz hatásosan bűvészkednie.

2. könyv, 6. fejezet, 176. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

A tisztességes emberek, akik valami becstelenséget követnek el, szeretik megőrizni a látszatot. Szeretik úgy tálalni a dolgokat, hogy ők közben tiszták maradjanak...

2. könyv, 5. fejezet, 172. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Ez a baj mindenütt (...). Ezt látom, mióta csak leszereltem. A háború hagyta ránk. Rosszindulat. Ellenségeskedés. Ott van mindenütt. A vonaton, a buszon, a boltokban, a munkások, a hivatalnokok, sőt a parasztok között is. A bányákban, gyárakban pedig, azt hiszem, még ennél is rosszabb a helyzet.

1. könyv, 4. fejezet, 49. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az élet tragédiája éppen az, hogy az emberek nem változnak.

2. könyv, 12. fejezet, 219. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az emberi jellem, mon cher, változik. Erősödhet és torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor válik el, amikor próbára teszik... vagyis akkor, ha kiderül, hogy megáll-e az ember a maga lábán vagy sem.

2. könyv, 5. fejezet, 172. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az ember nem tudja csak úgy kitörölni magából azt, ami egyszer megtörtént. Nem tud úgy tenni, mintha bizonyos dolgok nem történtek volna meg.

2. könyv, 2. fejezet, 149. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom