 | Cserna-Szabó András: Zerkó(62 idézet) Attila törpéje Az V. században járunk, Attila hun király idejében. Az emberiség éppen soron következő apokalipszise felé száguld. A világ lángol, ömlik a vér, birodalmak születnek és lesznek az enyészeté. Szerte a világban – Rómától Konstantinápolyig, Hippótól Mediolanumig, Catalaunumtól Zentesig – hunok, nyugat- és kelet-rómaiak, vandálok, gótok, szkírek, alánok, szarmaták, gepidák, zsidók, görögök (stb.) rohangálnak (vagy éppen tántorognak az erjesztett kancatejtől, a mézsörtől, az itáliai és galliai boroktól vagy a táltospipától), hogy a régi káoszból az újba taszítsák az emberiséget. Az V. században járunk, Attila hun király idejében. Az emberiség éppen soron következő apokalipszise felé száguld. A világ lángol, ömlik a vér, birodalmak születnek és lesznek az enyészeté. Szerte a világban – Rómától Konstantinápolyig, Hippótól Mediolanumig, Catalaunumtól Zentesig – hunok, nyugat- és kelet-rómaiak, vandálok, gótok, szkírek, alánok, szarmaták, gepidák, zsidók, görögök (stb.) rohangálnak (vagy éppen tántorognak az erjesztett kancatejtől, a mézsörtől, az itáliai és galliai boroktól vagy a táltospipától), hogy a régi káoszból az újba taszítsák az emberiséget. |
A nők hihetetlen lények. Az asszonyi lélek ésszel fel nem fogható. Mert hogy lehet így szeretni valakit, aki már az első pillanatban ilyen szörnyű, szinte elviselhetetlen fájdalmat okoz, amilyet gyerek az anyjának?
9. oldal
Az istenek az Olümposz tetejéről akkor is látnak minket, amikor másnaposan a bárkából a tengerbe szarunk, jó feketét a vörösbortól, és akkor is, mikor frissen mosott ruhában, megfürösztött lélekkel, koszorúval a fejünkön imádkozunk vagy áldozunk nekik. Mind a kettő mi vagyunk, nem kell a kettőt szétszálazni, nem is lehet.
16. oldal
Aki ebéd után nem alszik legalább fél órát, semmit se tud arról, hogyan élnek az istenek.
18. oldal
A megbízható szakmai tudás és a hosszú évek alatt megszerzett gyakorlati tapasztalat sokkal többet ér, mint a tünékeny ifjúság és a mulandó szépség.
60. oldal
Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből,
hogyha kimúlásom híre sietve elér.
Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon.
Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú.
Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem,
mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel.
Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára,
hisz hű társ maradok, bárha halál ragad el.
Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem,
jó emlékezeted mégse hagy el sohasem.
Vergilius(átvett idézet)
60. oldal
Vége. Vége mindennek. És tudod, hogy mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy a világnak vége, és mégis megy tovább.
71. oldal
Láttál te már politikust, (...) akinek elég volt valami? Ilyen szó még császár, király, fejedelem, hadvezér vagy szenátor száját nem hagyta el: elég!
82. oldal
Én meghalok, de a költészet megmarad! Rád hagynám birtokom vagy néhány fehér vitorlás hajóm, de nem maradt másom, semmi egyebem, csak a költészet, így ezt hagyom rád. Rád hagyom az évszakokat, a virágot bontó tavaszt és a napfényes nyarat. Rád hagyom a napot, a szelet meg a kék égboltot. Rád hagyom a tengert, mely gyönyörűbb, mint a föld, és legyenek tiéd a patakok és a folyók is. Rád hagyom az ünnepélyesen szálló felhőket, hogy jusson eszedbe barátságunk, mikor esőtől duzzadva feletted tornyosulnak. Rád hagyom a hegyeket és a fákat, meg a föld, a víz, a levegő minden fürge lakóját. A szerelmet és a fájdalmat, minden örömöt és bánatot, az égbolt valahány csillagát. Legyen tiéd a muzsika, a lantok, a víziorgonák és a sípok hangja. Rád hagyom az emberek hangját, mely a legszebb zene.
85-86. oldal
Csakis a költők, a kurtizánok, az iszákosok és a szakácsok tudnák helyesen kormányozni az országokat. Együtt. A szépség, a kellem, a mámor és az ízlés nevében. Az emberek végre nem háborúznának, mert a hatalom és a pénz kicsit sem érdekelné őket. Csak szavalnának, főznének, ennének, innának és szeretkeznének egész álló nap.
82. oldal
Minden diplomáciai csel közül a legelső: a hízelkedés. Ez mindig bejön. Ugyanis akinek hízelkedünk, arra még akkor is hatással lesz hízelkedésünk, ha tudja, hízelkedésünk közel sem őszinte, és minden bizonnyal valami hátsó szándék rejlik mögötte.
93. oldal