Agatha Christie idézetei a különböző nézőpontokról

Túlzásnak tetsző elképzelések gyakran nem túlzások. Csak olyan dolgok, amiket korábban nem hallottunk, vagy amiről korábban nem gondolkodtunk.

A korabeli történész soha nem tud olyan hiteles történelmet írni, mint a későbbi emberöltők történészei. Ez ugyanis a valódi perspektíva megszerzésétől függ, így látják csak tulajdonképpeni arányaikban a tényeket. Mint minden más, ez is relativitás kérdése, ha nevén akarja nevezni a dolgot.

Csak a kortársak hiszik el az embernek, ha őszintén elmondja a gondolatait. A fiatalok ellenben azt gondolják, hogy az öregek fantáziálnak és összevissza beszélnek.

Csodálatos dolog az ösztön. (...) Sem megmagyarázni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Oktalan. Okos... Tulajdonképpen mit is jelent ez a szó? Maguk úgy mondanák, hogy Jane Wilkinsonnak annyi esze sincs, mint egy csirkének. Elítélik a csirkét. De gondolkozzék csak egy kicsit a csirkéről általában. Élnek és szaporodnak, igaz? Ez a természetben az észbeli kiválóság jele.

Semmi sincs bámulatosabb, mint az őrült elme hallatlan agyafúrtsága. Kivéve talán az épelmejű ember kivételes bogarasságait!

A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák; de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák!

Ha az ember tudja valakiről, hogy hazudik, akkor az már olyan, mintha az igazat mondaná!

Ha az ember nem érti, mit jelent valami, az rendszerint attól van, hogy rossz oldaláról nézi a dolgokat, kivéve, persze, ha túl keveset tud.

Ha egy férfi elkezd faggatni egy férfit régi szerelmi kalandjáról, az elképesztő pimaszság... de olyanfajta pimaszság, amit egy nő megengedhet magának, ha... ha elég okos.

Minthogy jófor­mán egész életemet fiatalok között töltöttem, úgy szemlé­lem az életet, mint a múló idő egy szakaszát, amely önma­gában véve is teljes. Mint ahogy Eliot mondja: "A rózsa pillanata meg a tiszafa pillanata ugyanaddig tart."

- Akkor mit tegyen az ember, ha sajnálatot érez egy másik ember iránt?
- Hagyja őt ott, ahol a helye van... Isten kezében.
- Ez nagyon szigorúan és nyersen hangzik.
- Közel sem olyan veszélyes, mint engedni a felszínes sajnálatnak.

Széna­kazalban keresni egy varrótűt. Ha sokáig turkálunk benne, biztosan ráakadunk valamire, még ha megszúrjuk is közben az ujjunkat.

Az olvasónak is vannak jogai. Az író úgy írja meg a könyvét, ahogy neki tetszik. Azt művelhet vele, amit akar. Összezavarhatja a központozást, és annyit bolondozhat a szavak értelmével, amennyit csak akar. De az olvasó is úgy olvashatja a könyvet, ahogy neki tetszik, az író nem akadályozhatja meg ebben.

- Ennyi év múltán nem várhatja azt az eredményt és sikert, amihez hozzászokott. Mindannyiunknak megmerevedik ám a dereka idővel. Most már engedjük át a teret az ifjúságnak.
- És mégis az öreg kutya az, amelyik ismeri a cseleket, az a ravasz, és neki van jó szimatja.