Ágnes Vanilla

(8 idézet)

1977. október 8. —
magyar énekesnő

Figyelés

Vedd a napot ajándéknak,
amit mások pazarolnak,
ne vedd magadra, ha semmibe vesznek,
nekem mindig ajándék vagy.

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

Döntened kell, mi a fontosabb,
velem vagy nélkülem légy szabad.
Szerelmem égető tüzében égsz,
vagy álmok nélküli sötétben?

Ne félj a mától
az ébrenlét csak a másik valóság
ne féld a jót
hiszen az álmodóknak
egy lépés csak a világ.

Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam,
ugyanúgy, ahogy elhibáztam!
Úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet.

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél,
nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom