Albert Camus

Albert Camus idézetei az emberi kapcsolatokról

(13 idézet)

1913. november 7. — 1960. január 4.
francia író, filozófus

Figyelés

Könyvek

Az elválás a szabályos. A többi - véletlen. (...) De az emberek mindig összebújnak. Vannak egy életen át tartó véletlenek.

Férj, a feleség és a haverok. A férjnek vannak jó tulajdonságai, szeret csillogni. A feleség hallgatag, de rövid, száraz mondataival lerombolja a hatást, amit drága hitvese kelt. Ezzel felsőbbrendűségét jelzi. A férj uralkodik magán, de szenved a megaláztatástól, így csírázik ki a gyűlölet.

- Sok olyan "vonzó" férfit ismer, aki visszautasítaná egy csinos nő felkínálkozását? Halvérű az ilyen.
- Maga halvérűségnek hívja a komoly érzelem hiányát.
- Pontosan. (Legalábbis abban az értelemben, amelyben maga "komolynak" gondolja.)

Bizalom és barátság, napfény és fehér házak, alig észrevehető árnyalatok, ó, érintetlen boldogságom, mely máris elillan, s az est mélabújában csak egy fiatal nő mosolya vagy egy megértő barát okos pillantása hoz megváltást.

Fiatalon többet kértem az emberektől, mint amennyit adni tudtak volna: folyamatos barátságot, állandó érzelmet. Mára megtanultam, hogy kevesebbet kérjek, mint amennyit adhatnak: frázistalan társaságukat. És érzelmeik, barátságuk, nemes gesztusaik számomra maga a csoda: a kegyelem ajándéka.

Egyesek azt kiáltják: - Szeress! - Mások meg hogy: - Ne szeress! - De a legrosszabb és a legszerencsétlenebb az a fajta, amelyik azt mondja: - Ne szeress, és légy hozzám hűséges!

Minél jobban különböztem a romantikus regényhőstől, annál jobban hatottam a nők regényes képzeletére. Barátnőink csakugyan abban hasonlítanak Bonapartéra, hogy azt hiszik, ott is sikerük lesz, ahol már mindenki kudarcot vallott.

Nem az azonos konklúziók, hanem a közös ellentmondások jellemzik a rokon szellemeket.

Boldogságunkat és sikereinket csakis akkor bocsájtják meg, ha elég nagylelkűek vagyunk, hogy másokkal is megosszuk őket. De boldogok csak akkor lehetünk, ha nem sokat törődünk másokkal.

Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.

Mások felett élni - ez az egyetlen módja annak, hogy minél többen lássanak és tiszteljenek bennünket.

Most már tudom, hogy az ember nagy tettekre képes. De ha nem képes egy nagy érzelemre, akkor nem érdekel engem.

Hogy éljünk és élni hagyjunk, hogy az embert megillető tiszteletet, jóakaratot, a belé vetett hitet kinyilváníthassuk, annak érdekében szükséges embernek emberrel beszélnie.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom