Anne Tyler

(14 idézet)

1941. október 25. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

A világ tele van egyenletekkel; mindenre meg lehet találni a választ, csak tudni kell tovább kérdezni.

Én nagyon úgy látom (...), hogy ha valaki fut, mint az őrült, akkor a régi, hibás önmaga elől iszkol. Vagy attól, amit a többiek gondolnak róla.

Bizonyos emberek néha túl megértőek. Mindenkivel szimpatizálnak, és mindenkit megsajnálnak. Még egy gyerek agyába is képesek belelátni.

Mindenki tudja, hogy van ez, ha hiányzik az, akit szeretünk. Az ember minden idegenben őt véli felfedezni, abban reménykedve, hátha őt látja. (...) De aztán hallod, hogy ez mennyire szánalmasan hangzik, így inkább csendben maradsz, és várod, hogy megszakadjon a szíved.

Azt is észreveszed, ha elmúlt a fogfájás. És ez még nem jelenti azt, hogy arra vágysz, hogy visszajöjjön.

A házaknak emberekre van szükségük! (...) Igaz, az emberek a használat során sok kárt okoznak - koptatják a padlót, eldugítják a vécét -, de mindez semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha egy házat magára hagynak. Mert akkor, mintha kitépték volna a szívét, megereszkedik, beomlik, és elkezd a föld felé dőlni.

Manapság, ha valakitől a gyereke felől érdeklődsz, azt látod az arcán, hogy azt kívánja, bár nem kérdezted volna. Rendszerint azt felelik, hogy a fiam nemrég diplomázott a Yale-en, de most... hm... Ezután pedig többnyire kiderül, hogy valahol sört csapol vagy kapucsínót főz, és ami ennél is gyakoribb, hogy éppen hazaköltözött.

A problémás gyerekek szülei egyvalamit sosem mondanak ki. Méghozzá azt, hogy mekkora megkönnyebbülés, amikor a gyerekük élete végül rendeződik. De vajon mit kezdjenek azzal a haraggal, amely az évek során felgyülemlett bennük?

Legfeljebb csak annyira lehetsz boldog, mint a legboldogtalanabb gyermeked.

Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.

Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tűnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.

Igazán meglepő, hogy a gyerekek már egészen kiskorukban megértik, ha valaki meghal.

Elgondolkodtató, hogy miért halmozunk fel annyi mindent az életünk során, ha már korai gyermekkorunktól fogva tudjuk, hogy ennek egyszer úgyis vége szakad.

Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom