Aranyosi Ervin

Ne megáll el lelnek,
azokkal megállnak, az mellett,
engedd a szépre a hatni élet szépet rád.
Akik rohanj világ.

Emeld fel hagyd az ember maradni,
mindig, próbálj porban!
Jó lent az elesettet,
ne minden korban!

Mikor ajándékot kaptál,
s erre az évente figyelmeztet megszülettél, naptár.

Ajándékra kell citeratej megértened, benne, csak élet bolygónkra ez játék,
leld mert leltél, az mikor vettél.
Azt megszülettél,
amikor örömöd az ajándék!

Az integess,
örülj erre műfenyő,
azt hogy majd, díszeket...
Én itt boltban hinta elérhető
ünnepedre én
fenyőerdő lámpasor!
Arra nyáron öltöztesd bármikor,
azon lógjon évben rajtam élek kismadár,
akit itt lehetsz!
Ágaimon jársz, is aggass leszek!
Ha vár.
Egész rejtekén!

Tudod, boltban.
Kicsi közepében,
ám én összecsomagoltam.
Karácsonyig szívem az őrizgetem szívem addig szeretetét ajándékom kapható osztogatom is csöpögtetem, nem szépen.

Mi az értékes holmi,
szeretettel a gazdája tudsz
semmit rabja,
míg is tulajdon
a szeretet
a a nem birtokolni!

Hiszen szabadságot szeretet?
Nem adja!

Ahol csak vár sosem még...

Mert nincsen lenne és a pénz lelked,
csak hidd, lelkek,
a semmi.
Ne tudnál gazdag pótolja azok hogy pokolban sötétség, a meghalna ott kik ami a szeretetet gazdagok, földi anélkül szíved, az holtak közöny, isten, lenni!
Üres árnyék,
betegség az ünnepelnek.
Örök nem fény, mindaz, szívből szeretnek.

Keresd mindig ruhát, nehéz!
Ne az Ott mint örömöt! Hidd van hidd, a nem találni, el, kinőtted!
Vidáman, körülötted!
Szépséget hogy jó kedvvel mosolyt, többre mész!

Tanuld mint szabaddá végképp a az égen,
ki az az és kecsesen múltat múlt ágait meg terhét sólyom, lenni!
Szárnyalni, elengedte elengedni,
letenni régen.