Arisztotelész

Bármely szerszámnál többet érő szerszám minden alárendelt kisegítő személy.

Az élet cselekvés, nem pedig munkálkodás.

Mindjárt születése pillanatában különválik az alárendelt elem a vezetőtől.

Az egészség nélkülözhetetlen feltételei és maga az egészség nem azonosak.

Fölösleges minden véleményt megvizsgálni (...), hiszen sok olyan dolog ötlik fel a gyermekekben, a betegekben és a gyengeelméjűekben, amelyen egyetlen épeszű ember sem töpreng. Ezekben a dolgokban nem is érvelésre van szükség, hanem a gyermekeknek például arra, hogy elérjék azt az életkort, amikor megváltozik a véleményük, a többieknek meg orvosi vagy állami szerre, amely a javulásukat szolgálja.

A sokaság szinte mindenről, de leginkább a boldogságról meggondolatlanul beszél.

Csupán a bölcsek véleményét kell megvizsgálnunk, mert a többiekkel, akiknek érveik nincsenek, csupán érzelmeik vannak, lehetetlenség érvelő beszélgetést folytatni.

Minden emberben van valami, ami rokon az igazsággal.

A felismerés nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb mértékben.

A költőnek inkább a történet, mint a versforma mesterének kell lennie.

A bölcs mindent tud, már amennyire lehetséges, anélkül azonban, hogy az egyes esetekről mindről tudna.

A bölcsnek nem kapnia, hanem adnia kell a parancsot, s nem ő tartozik másnak engedelmeskedni, hanem őt kell követni a kevésbé bölcsnek.

Aki a tudást a tudás kedvéért választja, az főképp azt fogja választani, amelyik leginkább mondható tudománynak.

A boldogság (...) a legjelentősebb és a legkiválóbb az emberi javak között.

Az értelem nem parancsolja azt, hogy a rendkívül nagy, a pusztulásunkat okozó fájdalmakkal szemben is helytálljunk, hacsak nem valami erkölcsileg szép dologról van szó. Eszerint a vakmerő az ilyenekkel szemben akkor is merészen helytáll, ha az értelem nem tanácsolja, a gyáva meg akkor sem, ha tanácsolja az értelem, a bátor pedig csupán akkor, amikor az értelem tanácsolja neki.