Balázs Béla

Balázs Béla

(10 idézet)

1884. augusztus 4. — 1949. május 17.
költő, író, filmrendező

Figyelés

Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túl sokat néztem a távolba várva.
Itt tartlak most a karomba zárva
És nem vagy közelebb.

Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk.
Ki tudja, mi a találkozásunk?
És akik azért ölelnek, mert fáznak
Megfizetnek az első napsugárnak.

Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa árnyék,
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.

Előttem örök, nagy asszonyvoltod
A homályos, szent őstenger terül
Titokzatosan, érzéketlenül
Ringat világot, életet.
Meg se csobban, ha fejem lehajtom
Rövidéltű férfi én, a parton
És beleszórom véres kincsemet.

Van kettőnknek egy titkos szigetünk,
De mi sem lépünk arra már soha.

Egy ajtót akkor becsuktam örökre,
De ott van most is kettőnk szép lakása,
Ott van mögötte.

Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad.
Itt tartlak most a karomba zárva
És ölelsz és csókolsz és mindhiába.
Nem férsz közelebb.

A nyelv megnevez, a film megmutat.

A filmművészet fogja talán leginkább összeszoktatni, egymás megértéséhez vezetni a népeket és nemzeteket.

Nem sikerült ma hidat verni a szomszédainkhoz? Nagy baj. De ha holnap nem fog többé árok elválasztani, akkor híd se kell majd. A holnap mindig ma kezdődik.

Örökké maradandó helyzetek nincsenek. A történelem ritkán old meg konfliktusokat. Többnyire tárgytalanná teszi őket.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom