Berkesi András

Olyan világban élünk, hogy sokszor nem térhetünk ki a választás elől. Az élet rákényszeríti az embert a választásra.

Ha az ember eladja a lelkét az ördögnek, ne legyen finnyás.

Ha az embernek választania kell a szülőföldje és a férje között, akkor szent kötelessége, hogy a szülőföldjét válassza.

A boldogsághoz nem elegendő a szép lakás, a jó ruha, a kényelmes élet, a boldogsághoz nyugodt lelkiismeret is kell, mert anélkül a szerelem is tartalmatlanná válik.

Ha félünk valakitől, az nem jó. Azt tisztelheti az ember egy ideig, de csak tisztelheti, megszeretni nem tudja.

Minél értelmesebb vagy, annál jobban látod az életet s benne a magad értelmetlenségét.

A jogos indulat mellett nem árt, ha az ember gondolkodik is.

A szerelem sohasem az ész útját járja. Talán éppen ez a jó és szép benne.

Az ember nem sodródhat falevél módjára ide is meg oda is. Meg kell állnia a lábán.

Csak a gyengék sajnáltatják magukat, és nem gondolnak arra, hogy a sajnáltatás kiszolgáltatottságot jelent.

A cinikusság az ember védőpáncélja.

Az élet teljességét nem lehet képlet formájában felírni. Teljesen relatív, hogy ki mikor és milyen körülmények között érzi teljesnek az életét.

A hibáknak, a tévedéseknek van egy maximuma, azon túl a hibák már bűnné fajulnak, s az ember pedig becstelenné válik.

Az emberek könnyen felejtenek és megbocsátanak. Szeretteik elvesztését megbocsátják, de azt már nem, ha az egzisztenciájukat kihúzzak a talpuk alól.

Az igazi szerelem erősebb a legerősebb gyermeki szeretetnél.