Borbély Szilárd

A próza arra jó, hogy kitalálttá lehessen tenni a valóságos világot.

A gyász után el kell jönni a derűnek és a megbocsátásnak.

`Én istenem` altass el engem,
felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed `csukd be` kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress `kérlek` sehol engem,
tegyél úgy, mintha nem vagyok.

Nem elég (...) jobban élnünk, de törekednünk kell arra, hogy jobb emberekké is váljunk. A demokrácia alapja a morál.