Daniel Glattauer

Daniel Glattauer idézetei az emberi kapcsolatokról

(9 idézet)

1960. május 19. —
osztrák író, újságíró

Figyelés

Könyvek

Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?

Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. (...) De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja.

Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimből, amelyet különböző emberek között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek nekem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet foglal el bennem.

Számodra a "mi dolgunk" mindig is azt jelentette, és máig is kizárólag csak azt jelenti, hogy te mit jelenthetsz nekem. Attól függ ugyanis, hogy én mit jelentek neked. Vagyis, ha sokat jelentesz nekem, akkor én is jelentek neked valamit. Ha nem sokat jelentesz nekem, akkor én sem jelentek neked semmit.

Megjött a kedvem ahhoz, hogy a lehető leghagyományosabb módon ismerjek meg egy nőt: először meglássam, aztán meghalljam a hangját, aztán megérezzem az illatát, aztán talán meg is csókoljam. És valamikor, később, egyszer, talán, írjak neki egy e-mailt is. Ennek a fordítottja - az az út, amelyet mi választottunk - őrületesen izgalmas volt, és ma is az, de nem vezet sehova.

A meghitt kapcsolat nem az egyedüllét időszakos megszakítására, hanem megszüntetésére való.

A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól működjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRŐL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk.

- Azért az szomorú (...), hogy már nincs mit mondanunk egymásnak.
- Lehet, hogy soha nem is volt.
- Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással.
- Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.

Maga tehát olyan ember, akit egy nő csak az elején, és a végén szokott érdekelni: amikor meg akarja szerezni, és közvetlenül azelőtt, hogy elveszítené. A közbeeső idő, amit együttlétnek is neveznek, magának túlságosan unalmas vagy megerőltető, vagy mind a kettő.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom