Daniel H. Pink

Daniel H. Pink

(16 idézet)

1964. július 23. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

Mindenki tudja, hogy a helyes időzítés nagyon fontos, csak az a gond, hogy nem sokat tudunk magáról az időzítésről.

Amit az időmérés "természetes" egységeinek tartunk, azok valójában csak kerítések. Az őseink húzták fel őket, hogy kordában tartsák az időt. A másodperc, az óra és a hét egyaránt emberi találmány.

Igaz, hogy az érzelmeink a bensőnkben zajlanak, de kívülről is látszanak. Akárhogyan próbáljuk is palástolni, előbb-utóbb felszínre bukkannak - és ez befolyásolja, hogy mások hogyan reagálnak szavainkra és tetteinkre.

Az általunk befolyásolhatatlan biológiai óránk hatására levelek módjára bontakoznak ki és zárulnak be a képességeink.

A napközbeni alvás olyan az agyunknak, mint a jégsimító a korcsolyapályának: kisimítja azokat a karcolásokat, sérüléseket és gödröket, amelyek nap mint nap kialakulnak az agyunkon.

Az élet nem mindig verseny, hanem néha versenyek sorozata.

A legjobb tudósok gyakran kicsiben kezdenek, de nagyot gondolnak.

A holtpont normális jelenség, de általában rövid ideig tart. Ugyanolyan természetes, hogy túllendülünk rajta, mint hogy belecsúszunk. Tekintsünk rá úgy, mint a náthára: kellemetlen, de végül úgyis elmúlik, és utólag már alig emlékszünk majd rá.

Élettörténetünk úgy csordogál, mint a regény fejezetei. Ahogyan a regények, úgy az életünk fontos momentumai sem kötődnek a kerek számokhoz. Furcsa is lenne, ha egy könyvet az oldalszámok alapján értékelnénk: "A 160-as oldalak szuperizgik voltak, de a 170-esek egy kicsit ellaposodtak". Mégis, amikor az emberek közelednek a kerek születésnapjukhoz, valami feltámad bennük, ami megváltoztatja a viselkedésüket.

A törekvéseink elején általában az motivál jobban, hogy mennyit értünk már el, a végén általában az, hogy milyen kevés van már hátra.

Az életünk (...) olyan, mint egy háromfelvonásos színdarab. Az első felvonás a bevezetés. A gyerekkorból átlépünk a fiatal felnőtt korba, majd buzgón igyekszünk megtalálni a helyünket a világban. Második felvonás: szembesülünk a könyörtelen valósággal. Küzdünk a megélhetésért, talán párt találunk és családot alapítunk. Haladás és visszaesés, győzelem és kudarc váltja egymást. A harmadik felvonás a keserédes csúcspont. Talán elértünk valamit, talán valaki szeret minket, de mindenképpen közel a végkifejlet, amikor legördül a függöny.

Ha például mindenféle kikötés nélkül örökölnénk 20 millió dollárt, ugyanúgy töltenénk-e napjainkat, ahogy most? És ha tudnánk, hogy legfeljebb tíz évet élhetünk, maradnánk-e jelenlegi állásunkban? Ha a válasz nem, az jelent valamit. Ez a teszt nyilván nem határozhatja meg az ember életének folyását, de a rávezetés ügyes, és a válasz tisztázó erejű lehet.

A "miért" kérdés feltevése elvezethet minket a megértéshez. A "miért ne" felőli közelítés azonban nagy áttörést jelenthet.

Természetesen vannak helyzetek, amikor komolynak kell lenni. De a túlzásba vitt komolyság rosszat tesz az ember karrierjének, és még rosszabbat általános egészségének.

A jómód paradoxona, hogy míg az életszínvonal évtizedről évtizedre emelkedett, a személyes és családi életben nem következett be hasonló elégedettségnövekedés. Ezért van az, hogy sokakat felszabadított a jólét, mégsem teljesedtek ki általa.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom