David Lynch

Az emberek meg vannak róla győződve, hogy a béke nem létezik, hogy ma már csak vicc az egész. Valaki megnyer egy szépségversenyt, és az a végén a poén, hogy világbékét akar. Mindenki jót röhög rajta. Senki nem hisz a békében. Szép gondolat. De csak ennyi. Nem több, mint egy kedves kis öreganyó ábrándozása. Értelmetlen. Soha nem valósulhat meg. A pokolban élünk, és azt hisszük, ennek így kell lennie.
De mi van akkor, ha tévedünk?

Az élet tele van absztrakciókkal, elvont dolgokkal, amiket csak ösztönös megérzésünk segítségével érthetünk meg.

A meditáció lényege: egyre inkább önmagad leszel.

Jó, ha a művész tudja, mi a stressz és a konfliktus. Ötleteket meríthet belőlük. Viszont garantálom, hogy stresszes állapotban nem fogsz tudni alkotni. És konfliktusok közepette leblokkol a kreativitásod. Ismerned kell a konfliktust, de nem szabad folyamatos konfliktusokban élned.

Néhány művész abban a hitben él, hogy a harag, a depresszió vagy más negatív érzés érdekesebbé teszi a művészetét. Ragaszkodnak a haraghoz vagy a félelemhez, hogy a munkájukba is beleadhassák ezeket. Már a boldogság ötletétől is hányingerük lesz.

Ne küzdj a sötétség ellen! Ne is törődj a sötétséggel! Kapcsold fel a fényt és a sötétség eltűnik.

Minden vallás végül ugyanabba az óceánba folyik.

Olyanok vagyunk, mint a villanykörte. Ha az öröm nő benned, az maga a fény, ami kihat a környezetedre is.

Néha a korlátok indítják be a gondolatokat. Ha rengeteg pénzed van, hátradőlhetsz, és minden problémát megpróbálhatsz pénzzel megoldani. Nem kell törni a fejedet. Ezzel szemben, ha megszorításokkal kell szembenézned, néha nagyon olcsó és ötletteli megoldásokra akadhatsz.

Egy öreg ház vagy egy rozsdásodó híd a természet és az ember közös műve. Ha felújítják a házat, elveszti a varázsát.

Ha befejezel egy munkát, jó érzéssel tölt el, de közben valami űrt is hagy maga után. Minden figyelmedet ráfordítottad, és most vége.