Dimitri Verhulst

Dimitri Verhulst

(35 idézet)

1972. október 2. —
belga író és költő

Figyelés

Könyvek

A modern idők legcsököttebb gondolata, hogy az útlevélben lévő adatok valami lényegeset közölnek az emberről.

Az idő meg a pénz két, ugyanazon tetemből többszörösen is lakmározni kívánó féreg.

Egy emberélet nem elegendő ahhoz, hogy a földgolyóbist, vagy annak akár csak a negyedét is, bejárja és megcsodálja.

Persze, hogy vége lesz majd egyszer Belgiumnak, és valami más fog jönni helyette, ami szintén nem lesz örökkévaló. Hosszú életet csak a szivacsok kapnak ajándékba, de még ők is kipurcannak előbb vagy utóbb.

A jó szomszéd (...) az, aki azon igyekszik, hogy észre se lehessen venni.

Az olyan emberek között, akik az ételeknek előkelő, többnyire idegen neveket adnak, nem érzem otthon magam. Nekem a "mozzarellás bruschetta" mindig is melegszendvics volt és az is marad, én jobban szeretem az egyszerű ropit, mint a "tapas"-nak nevezett falatokat, és szerintem a "smoothie" sem más, mint egy péppé darált uborka. Nem igaz? Itt az őszinteség a kulcsszó; aki már a sörkorcsolya egyszerűségét is fényezett szavak mögé akarja rejteni, az bizonyára saját magát is hamis körítéssel tálalja.

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

Mi olyan világban élünk, ahol minden egyes újonnan kieresztett fingnak ellenőrzés nélkül, futótűzként terjed a híre. A leghomályosabb híresztelést is egyből a világba tweetelik, twitterelik, skype-olják, e-mailezik, SMS-ezik az emberek, vagy csak körbekürtölik régimódian, ha lemerült az aksi.

Az embert bűnösként csukják a börtönbe, és ő bűnözőként szabadul onnan.

Egy embriónak - bizton állíthatjuk - igen kevés beleszólása van abba, hogy hol fog a világra jönni. Az, hogy én Brüsszelben született, belga ember vagyok, nem az én érdemem, és őszintén szólva mindig is idegenkedtem azoktól, akik a nemzeti hovatartozásukat mint valami minőségi jegyet mutogatják, mintha érdemeik alapján arra választattak volna ki, hogy egy magasztos földrajzi koordinátákkal rendelkező helyen lássák meg a napvilágot. Én - ártalmatlan őrült - titkon egy nemzetiségek nélküli, zászlók nélküli világról álmodom.

Ha valamely nemzet a történelem során valahol túlzott lelkesedéssel kezdte el zengedezni himnuszát, akkor az emberiség újfent eljutott arra a pontra, hogy bebizonyítsa, civilizáltságának foka nem valami dicséretes. A háborúk gyakrabban kezdődtek énekszóval, mint ágyúszóval.

Ateista vagyok, és az a benyomásom, hogy meg kell védenem az ateizmusomat. Egy ateistát bárki bármikor támadhat. Pedig az ateizmus nem ütközik törvénybe. De ha egy vallásos személyt támadnak a vallásáért, az mindjárt katasztrófa. És folyton azon csodálkozom, és életem végéig csodálkozni fogok azon, hogy a vallás ereje még ma is olyan nagy, hogy háborúzunk, gyilkolunk istenért. Tisztelem a vallásos embereket, nem mondtam, hogy nem, de megdöbbent, hogy még mindig ölünk és ölünk és ölünk és ölünk egy olyan istenért - akár létezik, akár nem -, aki azt mondja, hogy jónak kell lennünk egymáshoz.

A tömeget semmi sem győzi meg jobban egy ideológia igazáról, mint a monumentális épületek.

A megismeréshez folyamatos kísérletezésen és tévedéseken át vezet az út.

Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom