Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Dmitry Glukhovsky

Dmitry Glukhovsky

(84 idézet)

1979. június 12. —
orosz író és újságíró

Figyelés

Könyvek

Nem számít, hogy én miben hiszek. Az a lényeg, hogy az emberek miben hisznek.

Egyáltalán mi nyugtalaníthat embereket, ha nem kell minden pillanatban védelmezniük az életüket és állandóan azért harcolniuk, hogy akár csak egy nappal is meghosszabbíthassák?

Maga az ember sokszor nem is sejti, mi történik vele, vagy teljesen hamisan láthatja azt, ami történik, miközben az eseményeket a saját világfelfogása szerint próbálja rendezni. De a sorsnak saját logikája van.

12

Ha már eléggé messze jutottál az életutadon, az életed annyira szüzsévé változik, hogy különös, a csupasz racionalizmus vagy a te minden-véletlen teóriád felől nézve megmagyarázhatatlan dolgok fognak történni veled. De nagyon is jól beleillenek a szüzsé logikájába, amellyé az életed változott.

Az élet egy üres doboz, és egészében véve nincs benne értelem, és nincs sors, azaz egy olyan meghatározott, nyilvánvaló sors, miszerint megszületsz, és máris mindent tudsz: az én sorsom az, hogy űrhajós legyek, vagy mondjuk balerina, vagy meghalok kis koromban.

Nincs semmiféle sors. Csak véletlen események vannak, amelyek megtörténnek velünk, mi pedig csak később fejtjük meg az értelmüket.

Az élet tele van összefüggéstelen eseményekkel, amelyek esetleges sorrendben esnek meg velünk, és nincs olyan, hogy minden logikus sorrendben következzen be.

Ha ebben a világban nem nyilvánulna meg az isteni akarat, akkor ez azt jelentené, hogy mi, emberek önmagunkra vagyunk hagyatva, és a létezésünk minden értelem nélkül való, és nincs semmi ok, hogy folytassuk azt... ez azt jelentené, hogy teljesen egyedül vagyunk, és nincs, aki gondoskodjon rólunk. Ez azt jelentené, hogy káoszba süllyedünk, és szemernyi remény sincs a fényre az alagút végén... egy ilyen világban rettenetes élni. Egy ilyen világban lehetetlen élni.

A hit a mi igaz Istenünkben, Jehovában az a gyógyír, amelytől a te szemeid tágra nyílnak, és meglátják az igazi világot, mivel fizikailag látó vagy, de lelkileg vak.

Állj meg, és akkor befejeződik az utad. Mi sem egyszerűbb. De ez volna a kiút?

Az ember (...) ételeket semmisít meg, és szart termel, egész életében szinte zavartalanul működik, s nincs benne semmilyen értelem, már ha az "értelem" szón valamilyen végső célt értünk. Az értelem maga a processzus: minél több ételt elpusztítani, minél hamarabb feldolgozni, és kipréselni a maradékot, minden, ami megmaradt a gőzölgő disznósültekből, lédús párolt gombákból, foszlós lepényekből - most romlott és tisztátalan.

Soha semmit nem teszek ok nélkül. Lehet, hogy egynémely cselekedetem a szemedben értelmetlennek, sőt esztelennek látszik. De van értelmük, legfeljebb nem éred fel ésszel, mivel a te világfelfogásod és értelmezésed véges.

Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Az idő olyan, mint a higany: széttörheted, de újra nyomban összeáll, újra homogénné, alaktalanná válik. Az emberek megszelídítették, a zsebóráik és stoppereik láncára akaszthatták, és azok számára, akik így láncon tartják, egyformán telik. De próbáld csak meg, szabadítsd ki, és meglátod: minden egyes ember számára másként telik majd, van, akinek lassan, vánszorogva, elszívott cigarettákkal, be- és kilégzésekkel mérve, másoknak meg vágtat, és csak leélt életekkel mérhetni meg.

Az emlékkép (...) csupán mélyebbre került, ahogy a testbe fúródott és idejében ki nem húzott tű ássa magát mélyebbre. Ahogy egy repesz vándorol a testben. Eleinte elrejtőzik és megáll, nem okoz szenvedést és nem jelez, de aztán egyszer csak váratlan erővel mozgásba lendül, elindul pusztító útjára az artériákon, idegdúcokon keresztül, felhasítja az életfontosságú szerveket, és elviselhetetlen kínokra kárhoztatja hordozóját.

Téged tényleg egyáltalán semmi sem érdekel, azon kívül, amit a szemeddel látsz és a kezeddel megtapogatsz? Csak nem azt hiszed, hogy a világ annyi, amennyit te látsz belőle? Amennyit hallasz? A vakond, mondjuk, nem lát. Születésétől fogva vak. De azért ez nem jelenti azt, hogy mindaz, amit a vakond nem lát, az a valóságban nem létezik. Pont ilyen vagy te is.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom